Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám - Beke György: Lugosi szintézis

mind nagyobb arányú elnéptelenedésének egyik oka az is volt, hogy magyar óvoda nem készített elő számunkra diákokat. Az a Neuman-telepi nagyon messzire volt, gyakorlatilag nem is jártak oda magyar gyermekek, csak a kimutatásokban szerepelt magyar tannyelvűként. Mellém álltak a lugosi munkások, különösen Kovács Béla a textilüzemből, Molnár Pál kereskedelmi alkalmazott, meg a marosvásárhelyiek, akik az emelőgyárban dolgoznak most, és első dolguk volt, hogy megkeressék, hol járhat itt óvodába a kisgyermekük. A lugosiak ilyen tekintetben kényelmesebbek. Vagy mondjam azt, hogy közönyösebbek? Valamikor a szőlőhegyről is bejártak hozzánk magyar diákok, méghozzá délutáni oktatásra, pedig az éppen nyolc kilométerre van a várostól.

így nyílt meg egy újabb óvoda, ezúttal a központban, az 5-ös iskola épületében. Jakob Ilona lett az óvónő, lugosi születésű, a hajdani lugosi magyar tanító- és óvóképző egykori diákja.

— 1983 őszén húsz gyermek iratkozott be a központi magyar óvodába. A következő őszön már harminchat növendékük volt — ad számot Negruné. — És „önző” számításaim is beváltak. Az előző tanévben tizenhét elsősünk volt, 1984 őszén már huszonhét. Márpedig ahol van iskola, hiszen tudja . ..

— Ott van élet is — egészítem ki, s magamban ismétlem, ki tudja hányadszor: Ahol pedig nincs iskola, ott maga a nyelv hal el, az élet huny ki. ..

Az iskolák, az anyanyelvű iskolák sorsa ezért mindenekelőtt álló közügy a Bánságban is.

— Az iskola ügyében maga mellett érezhette-e a lugosi magyar értelmiségieket, kedves Varga Mária?

— Ha nevet is kér, mindenképpen Bakk Miklóst említem elsőként. Reá mindig számíthatunk.

Talán nem érzi, hogy miért gyullad ki az arcom ...

26