Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Beke György: Lugosi szintézis
verseket, úgy érezte, el kell mondania azt, ami benne él és éget. Fellépett azon a kultúres- ten. Versében azt üzente a katonáknak, hogy egyetlen csepp vért se áldozzanak tovább a népellenes háborúban. Az ajtóban csendőr állt, vitte a bálinci őrsre. Bodófalva telepes magyar népe akkor a bálinci csendőrök felügyelete alá tartozott. Lídiát öt nap és öt éjszaka tartották az őrs pincéjében. Faggatták, hogy ki biztatta fel, s milyen kapcsolatban áll a kommunista partizánokkal, biztosan biztatta valaki, a partizánok közül írta valaki azt a verset... — Édesapám éjszakára bejött mellém, a pincébe, hogy ne hagyjon magamra. Öt nap múlva kiengedtek. Később tudtam meg, hogy apám három mázsa fát adott az őrmesternek, meg pénzt is, de erről nem beszélt, pedig a fát látta az egész falu . . . Mire hazaértem, egy versem sem volt meg. Édesanyám elégette őket. Most is átizzik a hangja, mikor az égő verseket emlegeti. A vers számára szentség volt mindig. Tizenöt évvel később, 1959-ben láthatta az első versét nyomtatásban, a kolozsvári Dolgozó Nő ben. Két kötete van, a bukaresti Literánál jelentek meg, a szerző költségén, Az én ibolyáim 1977-ben, a temesvári Anavi Ádám ajánló soraival és a Hosszú úton 1979-ben. Élhetné a nyugdíjasok csendes életét. Egyik lánya, Jolán Szatmárhegyen román—magyar szakos tanárnő, ottani veje, Miklosics István állatorvos. Mária lánya — Vass István felesége — matematikatanár, férjével együtt. A székelyföldi Vlahicán tanítanak, illetve ott az állandó lakásuk, de négy évig Marokkóban éltek, Szaftban, vendégtanárokként. Fülöp Lídia is kiment hozzájuk, velük töltött néhány hónapot. Képeslapokat mutat: marokkói városokban, a tengerparton, pálmák alatt készült színes felvételek. Nagyon jól érezte magát gyermekei között, az ismeretlen észak-afrikai világban. De alig várta, hogy visszatérjen Lúgosra, s a József Attila Körben elmesélje az élményeit. Ez az ő igazi közege. — Gyermekkoromban édesapám könyvtáros volt Bodófalván, a gazdakör önkéntes könyvtárosa. Elloptam tőle Petőfi verseit, megtanultam közülük harminckettőt, majd visszaloptam a kötetet. Ez jut eszembe mindig, ha bemegyek valamelyik mai lugosi könyvtárba, huszonkét könyvtár is van most városunkban, a könyvesboltokba, vagy azt hallom, hogy valaki keresi ezt vagy azt a magyar könyvet, hiába. Nekem szinte fizikai fájdalmat okoz, ha valaki nem juthat hozzá a betűhöz ... Ilyen szellemi szomjúság hivta létre a lugosi népszínházát... Aurel Ciupe, a neves román festőművész gyermekkori élményeként emlegette az évente ide érkező színészeket, a hat hétig tartó idényt Krassó—Szörény vármegye akkori székvárosában ... A színház épületét 1837-ben emelték. Román együtteseken kívül játszott itt Havi Mihály nevezetes kolozsvári társulata, fellépett Jászai Mari... Századunk húszas éveiben eljött ide Medgyaszay Vilma, aki a temesvári Krecsányi-féle társulatnál kezdte művészi pályáját. Valójában Temesvárra jött vissza, de úgy volt az szokásban, hogy aki a Bánság legnagyobb városát, Temesvárt felkeresi, Lúgost sem hagyja ki az útiprogramjából. Medgyaszay Vilma Bartók- és Kodály-szerzeményeket is énekelt. Simon István, hetvenen túl járó, nyugdíjas tanár: — A helyi magyar lap recenzense e fellépés után azt írta, hogy Bartók és Kodály zenéje idegen zene a lugosi füleknek... Esztendők múltán aztán, 1936-ban a lugosi kórus a Mátrai képeket énekelte, 1938-ban a Krisztus és a kufárokat, mindkét esetben igen nagy sikerrel. Közben nagyot változott az ízlés, s ennek a változásnak a kimunkálásában döntő szerepe volt Arató Andornak, a karvezetőnek. Arató Andort, a tanárt, a lapszerkesztőt mások is felidézik. A második világháború idején a lugosi magyarság egyik vezető embere, majd 1944 után az újraindult egységes magyar gimnázium igazgatója. Fiatalokból és középkorúakból kórus, színjátszó együttes', tánccsoport alakult. Sorra járták a környező magyarlakta falvakat, Bodófalvát, Igazfalvát, Szapáryfalvát, eljutottak Begamonostorra, Facsádra, ahol kisebb számban, szintén éltek 20
