Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Kiss Anna: Az esély (vers)
Kiss Anna Az esély Az álmok és a szél Levelek, a kallódó küldemények, igazgyöngy, egy szem, apró csonttégelyben, mit a henna alkony-vöröse szennyez, meghitt tárgyak köréből elgurult, kéz alól vett ajándék, szüntelen hívás a tengerekkel barátkozó terekre, mert az álom a lét másféle dramaturgiája, a behúzott nagy függöny libbenése, takarómra betévedt rigószárny csak tagolja változását. Fél pohár vízből virág iszik, szemem lehunyva, szél s az álmok kevernek össze vélem, őszi hajnal, hűvösség az erekben, halántékon derengő változások, már akárki, rigószárny is lehetnél, rózsafáim álmában is bolyongok, érintések élnek velem, a holdról e hajnali felhőkön visszajár tányérjához a kandúr, s a fehér lámpavirágok gömbjei elmúlnak. — Hol a padlás kulcsa? — A padlás kulcsa? — Rozálka az ajtóban nagy halom ruhával, költözése nem változtatott semmin, a babáit sem vitte föl magával,
