Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Kiss Anna: Az esély (vers)
ide jönnek világgá a Vikol s a Dári unokák a közös fészekből, ahol minden uborkasavanyítást, lekvárfőzést nagy sírások kísérnek, eljegyzések fúlnak könnybe, mintha időzített rózsákkal érkeznének a vőlegények, mintha ők lennének hibásak . . . ! Régesrégen efféle helyzetekben engem is el-elkapott a pánik, de a kígyó Samáel nagy tükörben alvása, útjaimra térése, változása elfeledteti lassan. Nagy Szent Virgil ügyefogyottan vár, hogy kiszaggassam a tésztát, csipkelekvárt púpoz a cseréptepsin sorakozó szívekre, rézmozsárral kuporog a küszöbre, kantusán nagy szakadás. Zárva lelte a kaput, ijedtében, hogy repülőre ültem, s ittmaradt Lenor néném sublótján, átalmászott a kőkerítésen, hol fenn is akadt. A dolgot fügeborral öntözvén, meghatódván az aprósüteményig jóanyánkat gyanítom a háttérben, nézem Virgilt, ahogy a rézmozsárból kóstolgatja a cukrot, ó, babkett!, ha jóanyánk megnyugodna végre a másvilágon, s Szent Virgil a felhőket bámulhatná, és zsebéből gesztenyék potyognának!
