Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Beke György: Lugosi szintézis
műszaki és társadalmi igények nevében — a munkahelyi demokrácia mellett érvelt. . . A küzdelem embereként indult, az maradt családapaként a bánsági városban, munkahelyén és Lugos magyar közművelődésében. Nyomban ki is kell javítanom ezt, mivel úgy tapasztalom, hogy Lúgoson nem annyira küzdelmet követel meg az anyanyelvű közművelődés és oktatás istápolása, mint inkább állandó figyelmet, törődést, utánajárást. Nem az értetlenség ellenállását kell legyőzniük itt maguk fölött, mint annyi más erdélyi vidéken, hanem a fel-felerősödő közönyt maguk körül. A József Attila Irodalmi Kört 1972-ben hívták életre, a Ion Vidu városi művelődési házban. A költő nevéhez azért is ragaszkodtak, mivel József Attila apai ágon bánsági volt, Eugen Jebeleanu 1957-ben a közeli Féregyhá- zán — a középkori Fejéregyháznak, a Csanád nemzetség ősi birtokának a török világban elpusztult telephelyén újjáéledt faluban — találta meg a költő nagyapjának anyakönyvi bejegyzését... A József Attila Kör vezetője a helyi szervek bizalmát élvező Fülöp Lídia, a költészet szerelmese, aki két verseskötetét saját pénzén jelentette meg, s mindenkor kész az — anyagi — áldozatra is az irodalomért. Az összejövetelek szervezője, a fiatal, mozgékony Bakk Miklós szerény tűzhelynek nevezi a kört, noha lángját kolozsvári, bukaresti, temesvári irók, szerkesztők élesztgetik, s melege lelkes kicsi csapat tagjaira sugárzik ki. Időnként helyi szerzők is felolvasnak, Fülöp Lídia, Berinde György — aki egy időben a lugosi magyar népszínház megálmodója és irányítója volt —, Higyed István és ifjú Higyed István, Udvardy László, Kutas Etelka, Virág Vencel, Simon István, Szondy György, Páll Olga, a névsort folytatni lehetne. Hagyományápoló emlékműsorok sorában Bartók Bélának szentelt estet rendeztek, annál inkább, mivel Bartók Lúgoson is hangversenyezett... Lugos immár közepes nagyságú város, a maga ötvenezres lélekszámával, nagy az iram, az emberek messze laknak egymástól, még távolabb a központban meg a blokknegyedekben elszórt magyar nemzetiségűek, akik a lakosság tíz százalékát teszik ki. A kéthetente ismétlődő előadásokra jó előre meg kell hívni a hallgatóságokat, mégpedig személyesen. A temesvári Szabad Szó rendszeresen hírt ad a József Attila Kör rendezvényeiről, de tapasztalataik szerint ez még nem elegendő. A lótás-futás elengedhetetlen, s napi kenyérkereső munkája, a szabad idejére maradó tanulás és tanulmányírás mellett, Bakk Miklós ezt is vállalja. Két előadást maga is tartott „saját” Körében: Technika és társadalom volt az egyik címe, A számítógép és az automatizálás kihatása az emberi társadalomra a másiké. Szintézist érzek példájában, nemcsak az aprómunka — egy irodalmi kör szervezése — és a legmodernebb tudományos kérdések kutatása között, de a hagyományos közművelődés ötvözését is a mai idők műszaki igényeivel. Ez a két ág mindinkább összehajlik Lugos társadalmi és kulturális mozgásában, műkedvelők és hivatásosak tevékenysége nyomán. Fülöp Lídia egyáltalán nem sértődik meg, ha műkedvelőnek nevezem. A versekkel a családi házban jegyezte el magát. Bodófalván, a bánsági telepes falu paraszti hajlékában. Édesapjának, Varga Józsefnek szenvedélye volt a felolvasás: míg a családtagok házi munkát végeztek, ő könyvekből idézte meg nekik a történelem nagy napjait. A fiatal Lídiának ez volt az igazi „iskolája”, hiszen Bodófalván a harmincas évek végén csak egy elemi osztályt végezhetett anyanyelvén, megszűnt a magyar iskola, s ő szorongó szívvel mondott le nagy álmáról, hogy a nagyenyedi képzőbe kerül, tanítónő lesz belőle. Kitanulta a varrást, aztán férjhez ment egy mosnicai származású iparosemberhez, Fülöp Jánoshoz. — Végül csak leérettségiztem. Tudja-e, hogy mikor? Éppen, mikor az első unokám született... Ugyan már előbb is vizsgát tett, mégpedig bátorságból, alig tizennyolc esztendős korában . 1944 kora nyarán a Vöröskereszt kultúrestet rendezett Bodófalván, a katonák javára. Nagy Márton református lelkész volt az est szervezője, Resicán él, nyugdíjas, vak ember, arra a nyári estére most sem akar emlékezni. Fülöpné Varga Lídia annál inkább. Kora gyermekkorától írogatott, a magyar helyesírást nem ismerte, de anyanyelvén írta a 19
