Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Kovács András Ferenc: Kamarahangra, Teatro titanico (versek)
Kovács András Ferenc Kamarahangra (Gy-nek) ma meghódítjuk mexikót hozzá a csendes-óceánt a földgömb minden szegletét s a mappa minden csillagát (lebegtünk azték űrhajón egy tengermélyi hajnalon mint súlytalan sinner mosoly — sosemvolt inka holdsugár) kóborlunk hindu levlapon az égi gangán mindenütt tankönyvi ábrák limbuszán spirálködökben semmiben (kerestünk képzelt lényeget — kölyökkorunk naprendszerét világromváros főterén magasló mikroszkóp alatt) ha látni fogjuk mexikót tekintetünkben süllyed el mert mexikó nem létezik csak puszta név csak suttogás (csak járkálunk csak suttogunk) a teljesség tárgyasztalán ne moccanj — egy vak szemgolyó hatalmas lencsén át figyel) Teatro titanico Kihalt nézőtér lesz a szó — ránksötétül. Égi karzat pusztasága — fűrészpor száll páholyokból. Tapsorkán zúg csend szívében — teste David, cum Sibylla, hogyha süllyed majd a színpad, 14
