Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Kovács András Ferenc: Kamarahangra, Teatro titanico (versek)
s mint hajókürt hördülése hangszórók haragja támad — próbabábok tátogása mond ki minket. Zöld sugárzás zátonyán a véghetetlen színfal álma fennakad, ha elmerülnek mind a kartonharsonák, ha kárpitörvény kórusában hallgatásnak himnuszát már fuldokolva kornyikálják csörgősipkás kerubok ha csengők csendje mond ki minket süllyedőben, mintha mindenség hajóján léket, deszkaszál-világok vélt súgólyukát, keresnénk mégis. Akkor ott ki mond ki minket sekszpirályi lázban láthatatlan színfalak közt imbolyogva, mint bolondok egy hajón, ha holdütéses gongvilágon puszta csend a széksorokban, s majd a színpad süllyed el, ha ránksötétül — teste X cum Y, kihalt nézőterünk a szó?
/
