Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - Ohati Nagy László: Nem középiskolás fokon (Iliás Ferenc élete)
Falusi Osztályának vezetője lett. Egykorú tapasztalatok, vélemények szerint óriási lelkesedéssel, fáradhatatlanul dolgozott. Szombat-vasárnaponként parasztgyűlések szónoka, Szabad Föld Téli Esték előadója. Az Újgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetségének szervezője, ünnepélyes összejöveteleken a juttatott földek birtokleveleinek átadója. A pártközpontban parasztküldöttségek fogadója, nyilvánvaló sérelmek orvoslásának szorgalmazója. Folyamatosan ír cikkeket, brosúrákat. S nem utolsósorban: valamennyi érdemleges, akkori párt parasztpolitikusainak jó ismerője, múltjuknak, gondolataiknak is. Házassága is a mozgalomban keletkezett. 1946 nyarán, Debrecenben, a párt Keletmagyarországi Bizottságán látta meg az akkor tizenhat esztendős, fonotthajú jövendőbelijét, Gonda Irént, a későbbi mezőgazdasági szakírót és lapszerkesztőt. Ötgyermekes, föld- hözjuttatott napszámos család egyik lánya volt. Házasságukban három fiú született, jelenleg nyolc Iliás-unoka nevelődik. Megnyerte a jövőt. Az akkori jelent azonban legkevésbé sem. 1947-ben élete legnagyobb csapása érte: mondvacsinált ürüggyel kizárták a pártból. Ennek története a következő. Apjának 1945 elején az országosan érvényes rendelkezés értelmében huszonöt kataszteri hold földet osztottak Fertőszentmiklóson. Ennyiben részesülhettek ellenállók vagy hátramaradt családtagjaik. Iliás Ferenc ekkor Sanchsenhausenben raboskodott. Édesapja elfogadta, örült neki, hiszen világéletében törpebirtokosok voltak, s remélte, hogy fia hazajön, majd gazdálkodhatnak rajta. 1947-ben a pártközpontban rosszallani kezdték a juttatást, és kötelezték Iliást, hogy mondjon le tíz kataszteri holdról. Ez megtörtént, a község birtokba is vette, azonban a telekkönyvi átírásra senki sem gondolt. Iliás az országot járta, futóvendég volt odahaza, s úgy vélte, hogy a visszaadással eleget tett kötelezettségének. Vádlói viszont azzal gyanúsították, hogy spekulált, abban a reményben: majd visszaszerezheti a földet. Ilyesmi természetesen meg sem fordult a fejükben, s később, amikor a tsz megalakult a faluban, az egészről lemondtak a javára. A valódi ok: Iliás a pártközpontban sem tartozott mindenkinek a zsánerei közé. Kizárását — valószínűleg példátlan esetként — dobszóval hirdették ki Szentmiklóson. — 1951-ben a párt II. Kongresszusa visszavette a tagok közé, de a seb seb maradt. Természetesen állását is elveszítette. Újházasként néhány hónapig munka nélkül, állás után őgyelegett, érdeklődött Budapesten, majd a Fehér Lajos szerkesztette Szabad Föld munkatársa lett. (A lapnak egyébként annak idején, pártközpontos korában az egyik alapítója, majd gyakori vezércikkírója volt.) 1948-ban a Földművelésügyi Minisztérium akkor létesült termelőszövetkezeti főosztályára került osztályvezetőnek. 1949 tavaszán engem is erre a főosztályra helyeztek, és kitűnt, hogy régebbről ismerjük egymást. Sejtelmem sem volt: honnan, és akkoriban nem volt szokás a kérdezősködés. Csak 1972-ben, Kutrucz Gizella jóvoltából tudtam meg, illetve eszméltem rá: ő is részt vett a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség kebelében és központjában, a Kobay Márton Kör által 1942 februárjában rendezett egyhetes paraszt—munkás—értelmiségi ifjúsági konferencián. Föl is szólalt, a parasztszövetség képviseletében. 1949 novemberétől a Növény termeltető Vállalatnak, majd jogutódának, a Magtermeltető és Vetőmagellátó Egyesülésnek a propagandistája lett. 1951-ben innen került át az Élelmezésügyi, majd Begyűjtési Minisztériumba, s tovább annak Pest megyei hivatalába. E szürke adatok hányattatásának állomásait jelzik. Már két gyermek volt a családban, s még mindig társbérlőként, egyetlen szobában laktak. 1954 végén képességéhez, fölkészültségéhez közelítő munkakörbe került: a Földművelésügyi Minisztérium propaganda igazatóságának vezetője lett. Ez a tárca egyik kiemelkedően fontos és meglehetősen nagy — huszonhárom főnyi — részlege volt, három osztálya magába foglalta a sajtótól kezdve a könyvtár-ügyekig az akkor minisztériálisnak tekintett feladatokat. Egy esztendőn át a helyetteseként egy szobában dolgozhattam vele, és le merhetem írni, hogy a munkakapcsolatunkon túlmenően is megtisztelt barátságával. Melegszívű, csöndes, de határozott szavú, megfontolt döntésű vezetőnk volt. A minisztérium vezetői nagyra becsülték, és ebből mi is profitáltunk. Ránk is fért. Múltjáról szűkszavúan beszélt, csak amikor valamilyen üggyel kapcsolatosan egyik szó kihozta a 82