Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 2. szám - Ohati Nagy László: Nem középiskolás fokon (Iliás Ferenc élete)

Falusi Osztályának vezetője lett. Egykorú tapasztalatok, vélemények szerint óriási lelkese­déssel, fáradhatatlanul dolgozott. Szombat-vasárnaponként parasztgyűlések szónoka, Szabad Föld Téli Esték előadója. Az Újgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetségé­nek szervezője, ünnepélyes összejöveteleken a juttatott földek birtokleveleinek átadója. A pártközpontban parasztküldöttségek fogadója, nyilvánvaló sérelmek orvoslásának szor­galmazója. Folyamatosan ír cikkeket, brosúrákat. S nem utolsósorban: valamennyi érdem­leges, akkori párt parasztpolitikusainak jó ismerője, múltjuknak, gondolataiknak is. Házassága is a mozgalomban keletkezett. 1946 nyarán, Debrecenben, a párt Kelet­magyarországi Bizottságán látta meg az akkor tizenhat esztendős, fonotthajú jövendőbeli­jét, Gonda Irént, a későbbi mezőgazdasági szakírót és lapszerkesztőt. Ötgyermekes, föld- hözjuttatott napszámos család egyik lánya volt. Házasságukban három fiú született, jelen­leg nyolc Iliás-unoka nevelődik. Megnyerte a jövőt. Az akkori jelent azonban legkevésbé sem. 1947-ben élete legnagyobb csapása érte: mondvacsinált ürüggyel kizárták a pártból. Ennek története a következő. Apjának 1945 elején az országosan érvényes rendelkezés értelmében huszonöt kataszteri hold földet osztottak Fertőszentmiklóson. Ennyiben részesülhettek ellenállók vagy hátra­maradt családtagjaik. Iliás Ferenc ekkor Sanchsenhausenben raboskodott. Édesapja elfo­gadta, örült neki, hiszen világéletében törpebirtokosok voltak, s remélte, hogy fia hazajön, majd gazdálkodhatnak rajta. 1947-ben a pártközpontban rosszallani kezdték a juttatást, és kötelezték Iliást, hogy mondjon le tíz kataszteri holdról. Ez megtörtént, a község birtokba is vette, azonban a telekkönyvi átírásra senki sem gondolt. Iliás az országot járta, futóvendég volt odahaza, s úgy vélte, hogy a visszaadással eleget tett kötelezettségének. Vádlói viszont azzal gyanúsították, hogy spekulált, abban a reményben: majd visszaszerez­heti a földet. Ilyesmi természetesen meg sem fordult a fejükben, s később, amikor a tsz megalakult a faluban, az egészről lemondtak a javára. A valódi ok: Iliás a pártközpontban sem tartozott mindenkinek a zsánerei közé. Kizárását — valószínűleg példátlan esetként — dobszóval hirdették ki Szentmiklóson. — 1951-ben a párt II. Kongresszusa visszavette a tagok közé, de a seb seb maradt. Természetesen állását is elveszítette. Újházasként néhány hónapig munka nélkül, állás után őgyelegett, érdeklődött Budapesten, majd a Fehér Lajos szerkesztette Szabad Föld munkatársa lett. (A lapnak egyébként annak idején, pártközpontos korában az egyik alapítója, majd gyakori vezércikkírója volt.) 1948-ban a Földművelésügyi Minisztérium akkor létesült termelőszövetkezeti főosztályára került osztályvezetőnek. 1949 tavaszán engem is erre a főosztályra helyeztek, és kitűnt, hogy régebbről ismerjük egymást. Sejtel­mem sem volt: honnan, és akkoriban nem volt szokás a kérdezősködés. Csak 1972-ben, Kutrucz Gizella jóvoltából tudtam meg, illetve eszméltem rá: ő is részt vett a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség kebelében és központjában, a Kobay Márton Kör által 1942 februárjában rendezett egyhetes paraszt—munkás—értelmiségi ifjúsági konferenci­án. Föl is szólalt, a parasztszövetség képviseletében. 1949 novemberétől a Növény termeltető Vállalatnak, majd jogutódának, a Magtermeltető és Vetőmagellátó Egyesülésnek a propagandistája lett. 1951-ben innen került át az Élelmezé­sügyi, majd Begyűjtési Minisztériumba, s tovább annak Pest megyei hivatalába. E szürke adatok hányattatásának állomásait jelzik. Már két gyermek volt a családban, s még mindig társbérlőként, egyetlen szobában laktak. 1954 végén képességéhez, fölkészültségéhez közelítő munkakörbe került: a Földművelé­sügyi Minisztérium propaganda igazatóságának vezetője lett. Ez a tárca egyik kiemelkedő­en fontos és meglehetősen nagy — huszonhárom főnyi — részlege volt, három osztálya magába foglalta a sajtótól kezdve a könyvtár-ügyekig az akkor minisztériálisnak tekintett feladatokat. Egy esztendőn át a helyetteseként egy szobában dolgozhattam vele, és le merhetem írni, hogy a munkakapcsolatunkon túlmenően is megtisztelt barátságával. Melegszívű, csöndes, de határozott szavú, megfontolt döntésű vezetőnk volt. A minisz­térium vezetői nagyra becsülték, és ebből mi is profitáltunk. Ránk is fért. Múltjáról szűkszavúan beszélt, csak amikor valamilyen üggyel kapcsolatosan egyik szó kihozta a 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom