Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 2. szám - Ohati Nagy László: Nem középiskolás fokon (Iliás Ferenc élete)

másikat. A dicsekvésnek még a látszatát is kerülte, másrész a megpróbáltatásokat a legszr- vesebben kitörölte volna az emlékezetéből. Feledhetetlen élményeim közé tartozik, amikor Ránkiné Farkas Klára — a Magyar Nemzet munkatársaként — egy alkalommal a szobánkba lépett, és fölismerték egymásban a gyerekkori barátot.

Még 1955-ben villámcsapásként sújtott belénk: Iliás Ferenc súlyosan megbetegedett. Szervezete ekkor válaszolt — visszavonhatatlanul — az évtizedes kínszenvedésekre. 1956 április 18-án ment el közülünk. Rákoskeresztúron temettük. Fehér Lajos és a minisztériumi utód, Gulyás Pál búcsúztatta. Ott volt Dobi István, Kádár János, Kállai Gyula és az ország minden részéből sok-sok egykori harcostárs. Fehér Lajos egyebek között ezeket mondta:

„Iliás Ferenc elvtárs egész életében becsületes, igaz ember volt, igaz kommunista módjára harcolt a földért, a föld népének felemelkedéséért, a magyar haza szabadságáért. Sokszor mondta előttem: ha megvizsgálja lelkiismeretét, s újra kellene kezdenie pályafutását — újból ugyanazt az utat választaná. Csak tiszta lelkiismeretű, igaz emberek mondhatják el ezt magukról.”

Ami még idekívánkozik

A mai Fertőszentmiklós méltóképpen ápolja emlékét. Hamvai 1985 óta az ottani temetőben nyugosznak, sírjának a fiatalság hűséges gondozója. Az iskola, amelynek öt esztendeig a tanulója volt, az ő nevét viseli. Igazgatója, Dobovánszky Nándor — az egykori barát és harcostárs fia — becsese nevelési értéknek is tekinti példamutatását. Megnyerő, tiszta vonású arcképe kellő helyen díszíti az iskolát. Budapesten pedig — egykori lakásuk közelében — utcanév őrzi emlékét. Utóélete mindnyájunké, akár ismeretlenül, akár nem.

83