Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Parancs János: Ahogy a szótlan tanú látja, Ujjgyakorlat, A holtponton, Lefelé a lépcsőn, Három alapkérdés (versek)
Parancs János Ahogy a szótlan tanú látja Nem marad senki sem veled. Egyedül nézheted a felhők futását, a kajla holdat, amint átúszik, lomhán és ünnepélyesen az égi mezőkön. Nem lesz kinek elmondanod, hogy alkonyaikor milyen gyönyörű a lábad előtt elterülő szigligeti park, a tavaszi égbolt, a virágok illata. Egyedül fekszel az ágyban. Némán és mozdulatlanul a forró párnák között. És nem lesz, ki egy pohár vizet nyújtana. Egyedül maradsz a rémes fogvacogással. S az áradó, álombéli képek, a szömypofák, sunyi képpel egyre közelebbre merészkednek. A zárt ajtók mögött meg csöndben meglapulnak a gyanútlan kívülállók, akiket a vágóhíd behívó parancsa még csak távolról fenyeget. Egyelőre azt hiszik, hogy ők majd megúszhatják. Mert nem ismerik a förtelem feneketlen kútját, ahonnan kievickélnie még senkinek sem sikerült. Egyedül vagy. De már nem sokáig. A köztes lét kapuja lassan tárul. És csak rajtad áll, hogy visszatérsz-e. Ha háborgásod egyszer elcsitul, végül befogad majd téged is a menny. Ujjgyakorlat Vannak visszafordíthatatlan folyamatok vannak maradandó alakváltozások vannak kósza hitek és remények vannak erőfeszítések és lehorgadások vannak váratlan fordulatok és csapdák vannak röpke pillanatok álmok vannak reménytelen esetek
