Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Parancs János: Ahogy a szótlan tanú látja, Ujjgyakorlat, A holtponton, Lefelé a lépcsőn, Három alapkérdés (versek)
A holtponton Semmi égi jel csak a megalázó helyzetek filléres gondok kietlen hétköznapok csak az egymástól elvadult keserű arcok szótlansága zárkózott közönye gyanakvó tanácstalansága csak a befelé omló tűz leroskadó hamvadó fahasábok csak a fenyegető csörtetések közeledő rémalakok az éjben elvakult elmék és süket fülek közt csak az esztelen remény lidércfénye a szavak hiábavalósága Lefelé a lépcsőn Szilánkos üvegcserepek közt a vakon tapogatódzó kéz tétova riadalma: nincs tovább! s az ujjbegyek eszelős reménye. A zsákutca mélyén a zárt kapuk, a sarokba szorított ólomkatona vakmerő rohama, torz kézitusája. Ahogy a halálra sebzett kreatúra végül is botladozva szárnyra kap, gyarló kitinpáncélját hátrahagyva. Igen, ez volt a csalóka, boldog álom. Három alapkérdés Kinek is írunk mi valójában? Mi a távolabbi célunk vele? És miről írunk egymásról szinte tudomást se véve?
