Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Dobozi Eszter: nem (vers)
Dobozi Eszter nem mentem és kihajtottak agyamnak ágai most végre úton voltam már s hogy megeredtek, hogy meredtek! -.kidöntött fák égnek fordított gyökereikkel hajszálerekként csavarodtak és tekeredtek súlyukat veszítve emelkedtek a zaj hullámain és kapaszkodtak észrevétlen csonkjain a légoszlopoknak loholtam, mint aki szétömölni kész zúdulni ki pórusain át és nem én, egy másik voltam ám s a város is egy messze vágyott idegen ezt a temetőkertet pedig a szertefutó borostyánokat s a főtér egyik szögletén a titkos kézlegyintést magamban a bűnös emlékoszlop előtt hogy ismertem, s hogy ismerem most mégis úgy néztem mint aki már csak vissza . . mint akit csak a könnyűség emel s nincsenek lépései se mint aki már a NEM
/
