Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Szávai Géza: Mész az úton (regényrészlet)
Az ég hevített vörös csík. S vért is ontott nem egyszer egy-egy büszke római férfi a jelzett esetben, hullott esetleg feleség is, szerető is, azóta se fejlődtünk túl sokat, nem tudom, maga is nem venne-e fejszét, és nem vágná-e le Jolánt és a két szeretőjét. Fekete domb domborodik a vörös csík alatt. A halk, vékony hangok mintha közvetlen a fülünk mellett énekelnének, pedig akár a völgy túlsó oldaláról is jöhetnének, úgy hangosak, hogy közben nem érezzük hangosnak, csak leesik az áll, hát, mámá drákuluj, a túlsó oldalon egy pöttöm kölyök énekel, a gyerek se látszik, a száját még kukkerrel se lehetne kivenni, s mégis mintha a fülünk mellett fújná, ingyom, bingyom, dál ide, tutál ide, mái ide. Púposodik, felhőként kavarog a vörös csík alatt a fekete ég, köpeny, fekete lódén, a domborodó feketeségben. Én sem hazudok, magamnak, se a főügyész úrnak, Jolán örökké gyereket akart, de nem lett, s már nincs hova legyen. S a halkan elhangzó szavak után egy jó pattogósat, sárga csikó, nyereg rajta, bömböltetni vagy száz-kétszáz kölyökkel, a kultúr nagytermében is beszakadna a dobhártyánk, de itt nem, itt csak azt halljuk, hogy nagyon hangos, de különben normál, pedig repesztik a kölykök, mindegyiknek egy-egy flekken, uzsedáre, uzsedom. A fekete köpeny fölött cilinder, cilindert visel a lovas, spanyol kovboj pillant hátra hatalmas lova domború feneke fölött. Ugye nem esik jól ezt mondani, ha nincs gyereke, még ezt se szívesen mondja ki az ember, hogy a felesége gyereket akart, hát akkor milyen érzés azt megtudni, hogy az asszony két szeretőt tartott, s a születő gyereknek nem tudni, ki az apja, s akkor mit szólna ahhoz Vencel, hogy a maga hites feleségének a gyermekét az asszony után tartsák számon?! ha maga biztosan tudja, hogy a feleségének sose volt két szeretője, ha teljesen bizonyos abban, hogy a gyereknek maga az apja, és ha azt mégis az anyja után tartanák számon, ahhoz mit szólna, hogyan viselné el Vencel, na, ugye?! Térmozi, előtte egy úri bodega, parkolóhely, egy kicsi szállodát is lehetne, az utat kiszélesíteni, kövezni, kavicsozni, hengerelni, s kész, ez így vikendes is, rusztikus is, most már ott vagyunk az urizálással, hogy mindenre loccsintjuk rá az aszfaltot, inkult dolog, erősen inkult, én mondom, hogy pár év múlva már csak a rusztikusból lehet jó pénzt, hirtelen pénzt csinálni, s még jobb is egy jól döngölt rusztikus út, mint egy fel-felszakadozó aszfalt, no de itt Vásárhely környékén még rendben tartják, úgy megy rajta a kocsi, hogy az ember oda se figyel, úgy vezet, hiába, nagyváros, de a tartományközponttól távolabb olyanok az aszfaltok, mint valami lyukas lepedő, foltozott lepedő, észre se veszed, s tengelytörés. Sötétség, világos csíkok, meleg villódzás, hőség, kellemes hőség. Vigyorog, mámá drákuluj, ez vigyorog, ez nem kínjában vigyorog, mint aki rosszat álmodik, ez örömében vigyorog, mint a kicsi gyermek a cuclinak, egészen más így a pofája, így már akcseptábil*, nem olyan, mintha acéldrótból volna. A masina lassan cammog, nagy lehet a hágó, a hegyeken nagyok a hágók, kanyargós az út, jobb is lassan, amíg csak úgy mászik, addig még innen vagyunk, ha * elfogadható 44
