Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Szávai Géza: Mész az úton (regényrészlet)
akármibe egy nagy difuzoros tölcsért, de az nem natúr, egy nagy kőtölcsérben a hang még szarabbul erősödne mint egy repedt biliben, de ez a Melegvölgy, ez natúr környezet,olyan, amilyennek az isten megadta, olyan, mint egy óriás, földbevájt esernyőbelső, kifeszített és felfordított esernyő, de nem vászon, nem nájlon, hanem natúr, amit itt mondasz, az hangosabb minden üvöltésnél, amit suttogsz, az is jobban hallszik, mintha tíz-tizenöt difuzorból jönne, de össze se lehet hasonlítani, mert ez mégis natúr, s hiába hallatszik olyan hangosnak, mint a leghangosabb üvöltés, azért csak mondás és suttogás marad. Géppuska, fogalomsorozat, és végig az utcán, ne bőgj, Irma, mert beléd eresztek egy sorozatot, szuszog Árpika? szuszog, akkor nem halt meg! tarkó lövés Irmának, hátulról, hogy ne vegye észre, egyedül neki úgy golyót a fejébe, hogy ne vegye észre, pak-pak, ha megcsináltad Árpikát, azt jól csináltad, de miért nem nézted meg jobban, kivel csinálod, pak-pak, nem szaladni segítségért, főként nem a tanítókisasszonyhoz segítségért, mert a tanítókisasszonynak több baja van ebben az idegen faluban, mint neked, mögötted egy rokoni had áll, egy beszari rokoni had, nem mernek szembeállni Andorral, a barommal, mert mindenki fél ettől az állattól, akkor te ne szaladj a tanítókisasszonyhoz, aki mellett csak egy kisfiú áll ebben a faluban, hogy tanítónéasszony drága, hazajött Andor a sántierről*, hazadugta a pofáját, segítsen nekem, tanítónéasszony drága eleibe rakni a művet, pak-pak a tarkódba, be az agyadba, Árpika a kisgyereked, Árpika nem szamárállkapocs, amivel hadonássz! Lehet, hogy jobb egyedül sakkozni?! ha tudnék, egyedül sakkozhatnék, fejben, lehet, hogy nem vagyok való a közösségi érzésre, magával ezt csak durván lehet megértetni, Vencel, hanem nem fogja fel, mi már ittunk együtt annyit, hogy feltehessem magának a kérdést, na és meg is érdemli maga, hogy megkérdezzem, mit érezne, ha megtudná, hogy van Jolánnak, mondjuk, két szeretője? gondolt arra valaha, hogy lehetnének szeretői? nem gondoltam, főügyész úr, van, akinek nem kell ilyesmiken gondolkozni, értette, megértette, hiába, neki ebből a fajta gondolkodásból kijuthatott Icuka mellett, gondolkozhatott a világ is, hogy miért marad mellette Icuka, én eddig nem gondolkoztam, de ha most engem átvisznek a Kárpátokon, s ki tudja, meddig felejtenek el visszahozni, hát Jolán. Mert olyan a világ, mint ez a völgy, összevissza! se nem pléh, se nem nájlon, egyik oldalán bükkerdő, másikon fenyőerdő, tisztás, legelő, lenn patak, ösvény, hát ez egy natúr világrész, mint egy felfordított esernyő öble, de minden pontján erősít, nem úgy, hogy leviszem a szinyorinát az ösvény mellé, pont középre, s megvicog- tatom, nem, a bükkerdő alatt is hangos a vicogás, a fenyők alatt is hallom a bükkfák hegyéről jövő madárcsipogást, s ezzel le van szárnyalva minden esernyő, minden difuzor, mert ez mindennél több, ilyen nincs a világon. Pak-pak, hátulról, hogy elnémulj, s ne üvölts, arra jó voltam, arra kellettem, mi, hát akkor most kelljen a gyermek is, s kelljek én is, pak-pak, hátulról, lelőni a rikoltozásodat, a hadonászásodat, pak-pak, a gyerekeddel hadonászol?! pak-pak, a barom földhöz veri a gyerekedet, az isten se gátolja meg, mert az isten se hiszi el, hogy a barom a földhöz vágja a gyerekét, pak-pak, Andor, a falhoz, a lábadnál fogva kell felakasztani, akárhol vagy, s mint harangnyelvet himbálni a fal előtt, úgy, hogy minden kilengésnél belekoppanjon a téglába, kőbe a fejed, miért jöttünk ide, Magdi? *építőtelep (románul) 39
