Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Herceg János: Ella (esszé)
„ . . . amit nem hittem volna magam sem, 6 héttel a szülés előtt itt vagyok Balatonkenesén Gulyás Pál lányával, s öt vagy hat gyerekkel a fővárosi üdülőben. Tudod, én itt mennyire szerettem mindig, s most sem kellett csalódnom. Az emberek szeretettel vesznek körül, nagy kényelmem van, és az idő is kitűnő, eddig délelőtt—délután fürödtek a gyerekek, én persze már nem. Úgy volt, hogy Laci is lejön a gyerekekkel, de neki az Iszonyt kéne befejeznie, és abból csak méreg lett volna, ennyi gyerekkel nem lehet dolgozni. En Bocskayban cseléd nélkül voltam, és hihetetlenül sokat dolgoztam, amikor pedig már lehajolni is nehéz volt, alig álltam már a lábamon. Apósom és a gyerekeknél egy kislány volt a vendégem, napi 8-10 emberre főztem egy füstölgő pici kályha mellett. . . Ágyazni, takarítani, vizet hordani, szóval amit én Pesten soha sem csináltam. Öt-hat kiló főzeléknek valót pucolni, mert hogy a lányaim most mit esznek, az már szinte sok. Úgyhogy végső ideje volt idejönni. Itt sok az ismerős . . . Holnap Földvárra megyünk hajókirándulásra, hogy Gulyás Klárinak kicsit a Balatont is megmutassam. 21-éig maradunk itt, én aztán már Pesten várom meg a kis Csilla érkezését, akit augusztus 1-5. között jósol Burger. 15-e körül aztán a picivel együtt megyek le megint a Bocskayba ...” — „Édes Margitom, bár utoljára is én írtam, mégse restellem a tollat fogni, hogy írjak neked. Lacit annyira megviselik a világban történő események, hogy legjobb, ha teljesen kikapcsolódva itt élünk . . . En meg hordozom a hatodik kis Német hét elég jó körülmények között, csak minek és mire ... Laci egy életrajzot írna még sürgősen meg, mert ahogy ö mondja, erre se lesz idő, hogy befejezze. Sajnos, előbb még egy rádióelőadást kellene befejeznie a lányairól, és bizony elég nehezen megy neki, mert már húszadika van, és még nem küldtük el. Ez persze jó néhány napot elvesz megint az időből, amit itt szándékozunk tölteni, s ezalatt ö kész önéletrajzot akar produkálni, sőt a könyvnapra meg is jelentetni. Sürgető időben gyorsan kell dolgozni, mondja ö. . . Mi a lakást most bezártuk, a lány hazament szabadságra, Magdi az Erzsébetben van, Ucó, Gigi Démuszéknál...” 1943 karácsonyára egy hosszú levélben összegezte Ella az elmúlt nyarat, és mindazt, ami N. L. körül zajlott ezalatt. „ . . . már az első leveled után is nagyon bántott, hogy nem tudtam írni neked, hát még most. De azt te, egy-gyermekes anya el sem tudod képzelni, mi várt itt rám ősszel, mikor hazajöttünk. A Bocskayban jó volt, Gulyás Pál legidősebb nővérével voltam jóban, nagyon finom, kellemes teremtés, talán januárban fel is jön minket meglátogatni. Művelt, de bogaras társaság volt ott körülöttünk. Szegény Lacit sajnáltam, csalódnia kellett, látni, hogy nem is érdemel annyit az a nép, mint ö hitte. De ezekről majd élőszóval. Itthon a két nagylányt az Erzsébetbe kellett készítenem, lakást takarítani, tüzelőt beszerezni, semmi élelem nem volt, azt gyűjteni. Bizony, még most is ebben szaladgálok. Pedig négy óránként Csilla babát kell hazarohanni és megszoptatni, aki nagyon szép, kövér kis pofi. Magdi mandulagyulladással került haza, nagylány, nem ismernéd meg. A Bocskayban az aranyifjúság idén nyáron már szerenáddal búcsúztatta . . . ö volt ott a ,gyerekbetegség”, minden fiú átesett azon, hogy Magdiba volt „szerelmes” . . . Nagyon szerettem ott lenn, igaz, minket is szerettek, a debreceni intelligencia igen sznob, és így kivételes bánásmódban részesítették a családot, de persze főként Lacit. Itthon már nem ez a helyzet. Sokszor napokig, sőt hetekig nem jutunk húshoz. De még örüljünk, Margitkám, hogy így van, amilyen rémes órákat élnek át emberek a világ más helyein. Most nagy csöndben élünk. Szegény kicsi Kata halála és Csilla születése miatt én annyira kikoptam ruhából, hogy alig tudok valahova menni, venni meg most teljesen lehetetlen. Mi vidéken élve az áraktól is úgy elmaradtunk, hogy csak szörnyülködünk mindenre. Laci havi 2000 P-je éppen csak valahogy elég. Magunkra, ruhafélére nem is költünk, csak a gyerekekre . . . Laci a Magam helyett második kötetét írja. Folyóiratban nem ir, azzal felhagyott teljesen. A Hidat Kovács Imre szárszói beszámolója miatt otthagyta, sőt a nevét is levetette róla. A Magyar Csillagba sem ir, bár Gyuláékkal jóban vagyunk, kedves, vékonyka asszony a felesége, és 2 éves kislányuk van. Kerényiék Svájcban vannak, ott jól megy a soruk. Szabó Lörincék, Földessyék, Bay Zoltánék, Sárköziék, Kodolányiék — ezzel a szorosabb társaságunk kész is, akikkel érintkezünk. Egy héten egyszer bridzsezek itt a Rózsadombon, havonta egyszer 15
