Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Herceg János: Ella (esszé)

Nagyon szeretnék márciusban lemenni Jugoszláviába. János rendezze meg, két helyen is hajlandó Laci előadást tartani. Zsiga bácsit is le tudjuk csalni. Nekünk a követségről biztos tudna János jegyet szerezni, ott lenn meg van annyi pénzünk, hogy megéljünk. Persze, a végén két hétre legalább Raguzába szeretnénk lemenni, ott Laci egy színdarabot írna. Nézzetek Margitkám utána, s talán Csuka is tudna segíteni. Az ő szerkesztésében jelenik meg szerbül itt Pesten valami lap, abban jelent meg Lacinak az utolsó Kelet Népében jött cikke. Március 15-e körül indulnánk Pestről.

Hogy az itteniekről írjak, Szefi 6 hónapig Siófokon lakik, itteni lakását kiadta, mert nagyon szegény az az asszony. Mi most legtöbbet a Móricz-familiával érintkezünk, Kerényi- ékkel kicsit hűvösebb a viszony, Laci részéről persze, erről hosszú lenne írni, de a gyerek keresztszülei azért mi vagyunk. Bay Zoltánékhoz vagyunk most meghíva egyik este, ott igen előkelő társaság szokott lenni, szmoking is kötelező, de azt hiszem, nem megyünk el, Laci kassai előadásával esik egybe.”

Az 1942-es év nyarát erősen beárnyékolják a háborús viszonyok. Ella Balaton- földváron keres szobát Margitnak és Zsófinak, az ezzel járó dolgokat részletezi három levelezőlapon is Ella, mert ők a Démusz-üdülőben laknak, amitől Ella nincsen elragadtatva, de Füredtől sem nagyon.

„Ez igen ronda előkelő hely, ami nekünk nem tetszik. Itt, apáméknál is herceg Esterházy vett ki szobát, 6 szobát két grófi család, ők igen meg vannak ettől hatva, de nekünk nem imponál az ilyesmi. . . Hozzál magaddal egy kenyeret, mert ami itt jár, az nagyon kevés. Süteményt süssél, mert az itt rém drága, és Zsófinak uzsonnára, vacsorára jó lesz . . . Van itt kertmozi, naponta új filmmel, ha az idő jó .. . Illyésék Tihanyban vannak, Kodolányiék- hoz pénteken megyünk át velük, Akarattyára . . . Vasárnap találkozott Laci Máraival. Itt volt kirándulni Tihanybái...”

Aztán lassan mólóban van a nyár, s a háború már nemcsak ellátási bajokkal érezteti jelenlétét, késő ősz lesz, amíg Ella minderről tudósíthat.

„ ... Mióta szeretnék már írni neked, de nap nap után annyi az esemény. Légitámadás, mellettünk omlik össze Zilahy háza, én Debrecenben megveszem a farmot (az első támadásnál a Nyugatiban aludtam, Démuszéknál, mert reggel indultam Debrecenbe), Zilahy odaadja a vagyonát, mások is csatlakoznak hozzá, meghal egyetlen barátunk, Zsiga. Laci búcsúztatja, és könyvet ir róla. Közben Laci megbetegszik, és erre az évre szabadságolja a főváros. Diagnózis még nincs, anyagcsere-zavar van megállapítva. Ez egy mindent fedő szó, a lényeg, hogy napról napra fogy. Holnap utazunk a farmot átvenni. Jobban mondva a Móricz-telepet, Debrecentől 13 km. Bocskay kert az állomása, attól 5 perc. 300 hold szőlőből, 2000 négyszögöl a mienk, egy rossz 3 szobás házzal. 10 000 P-be kerül, ebből 5000 adósság, 2500 kp., 2500 kölcsön. Most renováltatni kell. . . Lacit meghívták Debrecenbe egyetemi tanárnak, az irodalmi tanszékre. Szekfü persze el fogja fűrészelni, de az is szép, hogy ez szóba kerül, és álmodhat róla egy író. Most nagy az izgalom a Kelet Népe átvétele körül, én nem engedem, hogy Laci rozzant hajójára még ezt is rárakják, de akkor az ellenség kezébe kerül, mondják ők. Mi lesz, nem tudom még. Közben mi esténként fél egyig nem fekszünk le, várjuk, hogy nyugodt, vagy nyugtalan éjszakát szántak-e nekünk. Rémes volt, mondhatom, lenn a kokszon feküdtünk a kicsi Katával és Ucóval. Magda, Gigi a város másik két pontján.”

A további lapok és levelek főleg családi dolgokról számolnak be, a kicsi Kata haláláról egy gyászjelentés, amikor már a hatodik kislány is útban volt, de Ella hősiesen küzdött tovább, részt vett N. L. bajában, s a ’farm’-mal járó gondokat is intézi, mintha természetes lett volna, hogy mindez a sorsához tartozik.

14