Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Herceg János: Ella (esszé)

kölcsönruhában volt), és tőlem könyveket kapott. A Papucshős egyébként igen jól fizetett, 2200 pengőt kapott érte, majdnem ezerrel több volt a jövedelem, mint a többinél. De a sajtója rosszabb volt, s a színészek is rosszul adták. Laci nem volt megelégedve, és egy időre elment a kedve megint a színháztól. Regénye, a Szerdai fogadónap, megjelent karácsony előtt két nappal. Amint bemegyek a Franklinhoz, küldetek nektek és Szirmainak is. Nem tudom, Szirmainak jók lennének-e azok a kritikák és cikkek, amik a Kelet Népében jönnek, mert két-három nap differenciával megjelenhetnének a Kalangyában is, ha ez nekik nem baj . . . Megjegyzem, ezt én csak most gondoltam ki magamban, de Lacinak nem hiszem, hogy lenne ellene kifogása.

Hogy ismerőseinkről is írjak valamit, Szefi szegény írt egy regényt, de sehol sem hozzák. Csak azt a magyart adják ki a zsidó kiadók, akit szerződtettek, akit tehát muszáj. A Nyugatnál Babitsné nem engedi őt szóhoz jutni, hová menjen, mit kezdjen, maga sem tudja.

Lili és Zoltán, ha állandó nőügy miatt gondban is, de együtt vannak, és így is fognak már megöregedni.

Sz. L.-ék nyilasok, és ahogy a rossz nyelvek mondják, még németbarátok is. Több vacsoráról haraggal és veszekedéssel jöttek el. A lényeg az, hogy minden a régi, jobb senki sem lett. Már most, mielőtt az írókat lezárom, Laci kéri Jánost, írjon a szerbhorvát irodalomról cikket a Kelet Népének, és ide a címünkre küldjétek el. Ha van más cikke, azt is küldje el, amit a lap kér, azt a Laci elhelyezi oda.

Továbbá már kért Szirmaitól Laci könyveket, de eddig abból semmit se kapott meg. Szirmai azt írta, János elküldi, de tőle sem jött semmi. Az most már nem is kell. Hanem a mellékelt cédulán feljegyzett könyvekből minél előbb szerezzétek be Margitkám, és ha valami ismerős jön, azzal küldjétek el, nem szeretném, ha valami elveszne. Nagy szüksége van tehát Lacinak egy szerbhorvát irodalomtörténetre és Gundulic és a körülötte levő írókra. Most egy összehasonlító irodalomtörténetet csinál Laci a minket környező nemzetekről.

A kért könyvek közben megérkeztek, és N. L. megírhatta Híd a Dráván című baráti episztoláját a Kelet Népében, Krleza Ady-tanulmányát felemlítve, és az akkor még alig ismert Ivó Andric novelláira is felhívta a figyelmet. Az álom egy kelet-európai szövetségről őt is elfogta, mint Móricz Zsigmond lapjának, a Kelet Népének majdnem minden munkatársát. Ella azonban először mindennapi dolgaikról tájékoztat, s baráti körükről, hogy a népi kollégiummal kapcsolatos majdnem tragikomikusán végződő kalandra térjen ki, miközben 1940. augusztus 8-án keltezett lapján az „Ellenőrizve” piros bélyegző a háborús időkre figyelmeztet:

„ . . . mi bizony Olaszországból még jóval a háború kitörése előtt hazajöttünk, s mivel a házunk egész nyáron ki volt adva, lejöttünk B. Kenesére, s itt vettünk ki egy kis villát, Laci is velünk volt, s az idő szörnyű, hideg és esős. Most az összes városi tisztviselőket hazarendelték szolgálati helyükre, s azóta hőség van. Naponta kétszer is fürdünk. A kis ház, amiben lakunk, helyes, a Balatonra nyúlik ki, csak pici, és bizony Lacinak nem nagy nyugalmat biztosított. Pedig rengeteg munka vár rá. Bethlen Katáról, Báthory Zsigmondról drámát ír, a Kata kész is van, a Báthory trilógia lesz. A könyvnapra is jelent meg vagy 4 kötet könyve, ősszel, ha hazamegyünk, küldök majd nektek is belőlük. Mi van veletek, édes Margitkám, hogy van a kis Zsófi? Azóta már Kerényi Károlyéknak is megszületett a Luciája, s ott is mi vagyunk a keresztszülök. Szefiék elköltöztek Pestről. Siófokon kapott egy IBUSZ-pavilont, éppen jókor, mert a regényét nem tudta eladni szegény, pedig biztos rosszabb regényeket megjelentetnek itt nálunk . . . Azt tudod, hogy majdnem az utcára kerültem? Laci felajánlotta a házat a Népi Kollégiumnak, én meg három gyerekkel nem kaptam lakást. De miután a mi házunk kicsinek bizonyult (csak 25gyerekkel lehet kezdeni), a népművelési bizottságnak van egy háza, abban csinálják meg az egész dolgot, s Laci kp. váltja meg, kb. 3000pengőt ad oda.”

12