Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Lipcsey Ildikó: Erdélyi olvasónapló (Virt László: Márton Áron, a lelkiismeret apostola)
nokat kell zár alá venni, valamint arra is, hogy miután Magyarország is fegyverszünetet kötött 1945 januárjában a Szovjetunióval, nem számított tovább ellenséges országnak.) 6. Az emlékirat aláírói elutasították a magyarok áttelepítésére, kitelepítésére vonatkozó terveket, amelyet 1944 óta nagy előszeretettel népszerűsítettek bizonyos román politikusok. A memorandum semmi hatással nem volt azokra, akik az új békefeltételeket megszabták. Sem az erdélyieket nem hallgatták meg, sem a nemzetiségi jogok nemzetközi garanciáját nem tartották szükségesnek. 1947. február 10-én a szövetséges nagyhatalmak aláírták Finnország, Bulgária, Magyarország, Olaszország, Románia, azaz a háború veszteseivel a békét. Romániában pedig megkezdődtek a nemzetiségi eredmények visszavonásai. Nem kedveztek a nemzetközi életben bekövetkezett változások sem a nemzetiségi politikára — Id. szakítás a népi demokratikus táboron belül, a hidegháború, elzárkózás —, sem a belpolitikai fordulat: az egypártrendszer kialakulása, a demokrácia felváltása a diktatúrával, az osztályharc fokozásáról szóló sztálini tétel átvétele és maximális érvényesítése először a politikai életben, utána a gazdaság területén, végül az ideológiai, kulturális, tudományos szférában. Az 1948 februárjában megalakult Román Munkáspárt (RMP) június 10—11-ei plenáris ülésén jelentette ki a főtitkár, Gheorghe Gheorghiu-Dej: „a népi demokrácia fejlődése és áttérési folyamata a szocializmus építésére az osztályharc viszonya között folyik, amely változatos és egyre élesebb formát ölt.” Az MNSZ június 23—25-ei Csíkszeredái 100-as intézőbizottsági ülése után kiadott dokumentum nemcsak ezt helyeselte, hanem azt állította, hogy Romániában a katolikus egyház vezetősége propagandát fejt ki a népi demokratikus rendszer ellen. Elítélte a csíksomlyói zarándoklat alkalmával kiadott püspöki körlevelet, mely megtiltotta, hogy a papok belépjenek az MNSZ-be. A Márton Áron elleni hajsza ettől kezdve nyílt formában jelentkezett. A sajtókampányt Bállá Károly indította el az RMP kolozsvári napilapjában, az Igazságban „az imperializmus zsoldjába szegődött” püspök ellen. Bányai László így írt: Márton Áron „azokkal kufárkodik, a dolgozó nép vámszedőivel véteti magát körül, akiket Jézus korbáccsal űzött ki a templomból.” Mi állt emögött? Vajon csak annyi, hogy most torolta meg a hatalom az 1946-os májusi memorandumot? Ennél sokkal több. Justinian pátriárka ekkor szólította fel a görög katolikusokat, hogy térjenek vissza a görög keleti egyházba. (Az 1930-as népszámlálás szerint Erdélyben 947 351 (17%) fő volt a római katolikusok, 1 385 445 (25%) fő a görög katolikusok száma.) 1948 júniusában a román állam felmondta az 1929-ben, szintén görög katolikus Maniu-kormány idején a Vatikánnal kötött konkordátumot, amely függetlenítette a római katolikus egyházat az államtól, a püspökök, segédpüspökök kinevezését, főpásztori utasításokat utólag hozták a Kultuszminisztérium tudomására. Az egyháznak jogában állt iskolákat tartani, az általa meghatározott tanítási nyelvvel. Továbbá: nyártól minden anyagi támogatást megvontak a katolikus egyháztól. A pohár akkor telt be, amikor a 48-as oktatási reform alkalmával államosították az egyházi iskolákat. Áron püspök úgy értelmezte, s ezt mind az MNSZ, mind a román párt képviselőinek tudomására hozta, hogy ezzel az anyanyelvű oktatás ellen intéztek támadást. Márton Áron úgy érezte: lejárt az ésszerű kompromisszumok ideje! Az 1948-as csíksomlyói búcsút arra is felhasználta, hogy körlevélben tiltakozzon az egyházi iskolák államosítása ellen. Romániában közben, akárcsak a többi népi demokratikus országban, fokozódott az osztályharc. „Ki kell söprűzni az irodalomból a polgári ízlést” „Le az áruló Tito- bérencekkel!” „Tisztítsuk meg a falut a zsírosparasztoktól!” „Leplezzük le a cionizmust, az imperializmus mérgezett fegyverét!” „Le a Vatikán ügynökeivel” Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal volt tele a korabeli sajtó. A Magyarországi Független Kisgazdapárt, Rajkék és Mindszenty bíboros elleni per Romániában is éreztette hatását. 1949 május—június között az RMP és az MNSZ szervezésében Székelyföldön kulturális versenyeket rendeztek. A záróünnepségeket, akárcsak előző évben a 100-as intézőbizottság ülését, újból Csíkszeredára és a pünkösdi búcsú idejére tették. Bevallott cél volt, hogy minél keveseb92
