Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (VI. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

give his last public performance

Ugyanebben a londoni negyedben található Robert Falcon Scott kapitány emlékműve. Scott és négy társa 1912-ben pusztult el, amikor hazafelé tartott a Délisarkról. Később megtalálták Scott naplóját, melynek utolsó szavai a legdrámaibb módon definiálják a riportot:

„those rough notes and our dead bodies must tell the tale” (csak ezek a hevenyészett feljegyzések és holttesteink mesélik el történetünket).

Az utolsó interjú Jean Genettel:

— Számomra a haza — három, négy ember.

A dél-afrikai Winnie Mandela, a Fülöp-szigeteki Corazon Aquino, a pakisztáni Benazir Bhutto és sokan mások — a női vezérek új generációja, mely tömegeket mozgat meg, s elűzi az álmot a hatalmon lévők szeméről. Ezekben a nőkben van egy közös vonás: az ok, mely tevékenységre készteti őket: egy férfi (apa, férj) sérelme, börtönbe zárása, halála. Az ő példáján élik át a világ igazságtalanságát és erőszakát. Tevékenységükkel ennek a férfinak az akaratát akarják teljesíteni, az ő létezését akarják meghosszabbítani. Bosszút akarnak állni érte. Az a törhetetlen női bátorság hajtja őket, mely elismerést és rokonszenvet vált ki az emberből.

Későn értettem meg, hogy csak műhelyben lehet dolgozni. Vagyis fizikai kapcsolatnak kell lennie köztem és a szerszám* a munkaeszköz között. Kell az asztal, a papír, az írógép, a ceruza, kellenek körülöttem a könyvek, a padlón széthajigált papírlapok.

1986 áprilisa; micsoda hónap!:

— 14-én meghal Simone de Beauvoir (78),

— másnap egy párizsi szállodában meghal rákban Jean Genet (75),

— ugyanezen a napon az amerikaiak bombázzák Tripolit és Benghazit,

— egy héttel később Chicagóban meghal Mircea Eliade (79),

— ugyanekkor meghal a windsori hercegnő, az a Bessie Simpson, aki miatt VIII. Edward 1938-ban lemondott a brit koronáról,

— 26-án Csernobil,

— Sámuel Beckett betöltötte 80. életévét. „Sok éve hallgat — írja róla Vicky Elliot az International Herald Tribune április 25-ei számában —, és mondják, hogy ez fáj neki”.

V. 4.

Tegnap délután Woodstockba kerékpároztam. A táj nyugodt, mintha pihenne, a horizont vonalai lágyan ívelnek, egymásra hajlanak. Az erdő alatt, felhőtlen ég alatt zöld mezők. A távolban az állandó szürkéskék ködbe burkolózó erdő. Ez a köd fontos — az erdőt lágy, elmosódó képpé olvasztja, mely éppen attól sokatmondó, hogy semmi sincs benne kimondva végig, semmi sem egyértelmű benne. Az angolok nem szeretik, ha valaki azt állítja, hogy az impresszionizmus Francia- országban keletkezett. Az ő számukra az impresszionizmus atyja William Turner, aki pont ilyen ködös, vibráló, belső fénytől sugárzó tájképeket festett.

36