Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (VI. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
Ryszard Kapuscinski Lapidárium (VI. rész) Oxfordból 1986 dolgot csak későn kezdünk megérteni, még többet nagyon későn, a legtöbbet pedig túl későn. Fokozatosan, az idő múlásával, egyre nehezebb ellenfelet fedezünk föl önmagunkban. Jó-e, vagy rossz az, hogy a tömeg passzív, hogy az emberiség ötmilliárdos tömege passzív? Csakhogy, ha hirtelen felszabadítanák a benne szendergő összes energiát, érzést, vágyat, törekvést, hogyan végződne ez a robbanás? Végső pusztuláshoz vagy az utópiák beteljesüléséhez vezetne-e? A vallások, mintegy attól való félelmükben, hogy ezeknek az energiáknak a felszabadulása végzetes következményekkel járhat, igyekszenek fenntartani a tömegek passzivitását. A buddhizmus a meditációban való elmerülést ajánlja. Az iszlám a türelmet propagálja, s a másvilágon ígér boldogságot stb. írországi riport a televízióban. A terror áldozataival beszélget a riporter. Beszélgetés közben nem látni az áldozatok arcát, fejüket lehajtják, vagy elfordítják a kamerától. Később a riporter a terroristákkal beszélget, s ekkor a terroristák arca is láthatatlan, mert fekete csuklya takarja el, vagy rugalmas harisnya feszül rá. Az erőszaknak nincs arca, de áldozatainak, ha életben akarnak maradni, szintén rejtegetniök kell arcukat. London, április 22. Délután ötkor Adam Czemiakowskival volt randevúm az Oxford and Cambridge Clubban. A randevúra igyekezve véletlenül egy kis utcácskába tértem, ahol egy egyszerű, öreg ház állt — szegényesnek tetszett a luxus negyedben —, s falán egy tábla hirdette: From This house in 1848 Frederic Chopin 1810—1849 went to Guiltall to 35
