Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Géczi János: Patkányok, Szalamandrák (elbeszélések)
Géczi János Patkányok ttó freisingi püspök, aki a második keresztes háború alkalmával III. Konrád keresztes hadával utazik át Magyarországon, azt írja — helyeztem magam nagy kényelembe, ami a hozzámférhetőséget illeti, hogy a magyaroknál nagyon ritka a kőház, több a fából épült, de leggyakoribb a nádház. Nyáron és ősszel sátrakban laknak a mezőségeken — bárhogy igyekeztem, nem sikerült alkalmi és mohó szeretőm lapos homloka mögül előcsiholni a szikrát. Hátamat emelve kihúztam magam alól a párnát, s rádobtam vonagló gerincére. — Még így is? — vihogott fel. — Másodjára is megfulladok. Ha meg ez lesz az első ok, akkor pedig megnézheted. — Városokról a tizenkettedik század vége előtt nemigen lehet beszélni. Ekkor formálódtak a várak körüli, váraljai települések legrégibb városainkban, s erre az időre kell tennünk a mienk keletkezését is. Kétségtelenné teszi ezt az, hogy a tizenharmadik században megtaláljuk a ma is használatos negyedek nevét: Szent Katalin városrészt, Szentmiklósszeget, Szenttamásfalvát, Szentmargitszeget és a Piacteret. — Mi közöd hozzá? — púpozta macskagerincét, emelte busa fejét, hogy bánatos szemével a plafont bámuló arcomba nézzen. — Semmi — hajlítottam vissza magamra feszültségtől merev nyakát. Éreztem, hogy a finom íveket alkotó csigolyáknál már kiültek az eredménytelen fáradozás izzadtságcsepp j ei. — Akkor mit foglalkozol ennyit vele? Nincs jobb dolgod? — makacsolta meg magát. — Nekem jót tesz a beszélgetés! — Nem beszélsz eleget? Némaságomból kihallhatta bánatom, és felkuporodott. Fonott, szőke haját hátravetette, vizeskék szemét rászögezte az arcomra, hosszú pillanatokig szempillája sem rezdült. Puha feneke alá húzta vastag bokájú lábát, s amikor törökülésbe helyezkedett, a combhajlatából előpöndörödő göndör szőrszálat kezdte húzogatni. — Ezeregyszáznegyvenhétben. — Micsoda? — szisszentem fel, mintha finom, hosszú tűt szúrtak volna combomba. — Hát az a valaki. Az a pap. — Püspök. — Legyen püspök, ha úgy akarod. Aztán meg ne csodálkozz, ha ilyeneket mondasz, hogy nem megy, ördögök, szentek emlegetése nem tesz jót, ezt tudhatod, hiszen felnőtt vagy. Ha valami nincs ínyükre, még képesek megjelenni. És fuccs mindennek. 4