Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd - Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével, I. rész
ezért kell megismernünk, hogy elkerüljük a bajok megismétlődését. Nem jó hazudnunk, mert mindennek a bizalmon kell alapulnia. Nem megyünk semmire, ha nem sikerül megbíznunk egymásban, ha nem sikerül együttműködnünk. Miért mondtam, hogy a SZER jó irányba fejlődik? Mert elhangzott náluk néhány felhívásunk, nyilatkozatunk, amelyekbe belevettük a magyar és a német nemzetiségeket is. Nyomban leadták ezeket, és azóta is kérik a hasonlókat. A Magyar Nemzetben megjelent levelünket is rögtön elkérték közlésre. — Nos, az ördög ügyvédjének a SZER-t hallgatva támadt egy nyomasztó gyanúja. Számomra úgy tűnik, hogy most, amikor a román nacionalista propaganda kezdi hitelét veszíteni a világban, a magyar propagandának, a magyar sajtónak és az államnak pedig nő, a SZER román szerkesztősége, egyáltalán a nyugati román emigráció, amely a nemzetiségi kérdésben érzésünk szerint Ceaufescuval egy követ fúj, demagógiával semlegesíteni szándékszik egy veszedelmessé váló partnert, bennünket, hogy növekvő hitelünket a maga távlati céljaira fordíthassa. Magyarán, a magyar—román „barátság” feljogosíthatja a világ előtt a román politikai ellenzéket arra, hogy megőrizze a nemzetiségi kérdés megoldásának monopóliumát. En igen sokat hallgatom a SZER román adásait, és úgy látom, hogy azok a nemzetiségi kérdésben az újabb szólamok dacára sem változtak meg alapvetően. Ez a véletlen elszólásokból kiderül. Tamás Gáspár Miklóst római szereplése alkalmából úgy emlegették, mint „olyan személyt, aki egyformán román és magyar”, ami túl azon, hogy értelmetlen, Ceaufescu szavajárására, szemléletére emlékeztet, a „magyarul író román írókra”. Számomra úgy tűnik, hogy egy igen lényeges szemléleti hibáról van szó, a politikai nemzet-szemléletről, amely összemossa az etnikai különbségeket. Hadd mondjak erre egy másik példát! Éppen a ti csoportotok nyilatkozatát olvastam a Hiány című lapban a szófiai magyar nagykövetségre menekült tizenkét román állampolgár ügyében. E nyilatkozatotok szerint a 12 ember menedékkérelme a magyar nagykövetségen a román nép rokonszenvét fejezi ki a magyar nép iránt. Tehát őket a román néppel azonosítottátok. Pedig közülük egy sem volt román! Mind magyarok voltak. Akiknek végül is több közük van a magyar néphez, mint a románhoz ... — Igen, ők magyar nemzetiségű román állampolgárok ... — Ezt nem így mondtátok. Románokként emlegettétek őket. De hát ők aligha a román nép képviselői. Éppen azért menekültek el, hogy ne legyenek románok. S gondolom, még kevésbé a románság képviselői . .. — Igen, persze ... Mi úgy tekintjük, hogy a román népet alkotja mindenki, aki Romániában él. Abban az értelemben, hogy román állampolgár. — De hát vigyázzunk! Itt szemléleti tévedésről van szó! Más az állampolgárság és más a nemzetiség! Van román állam, vannak román állampolgárok, akik közül mintegy húszmil- lióan románok, de két és fél millióan magyarok. Még akkor is, ha ez utóbbiak is román állampolgárok. Ezt nem értik a nyugatiak sem ... — Igen, tudom. Később elmagyarázták, hogy itt árnyalatokról van szó. Hogy magyarul a nemzetet tekintik népnek. De ha románra fordítjuk ezeket a fogalmakat, akkor nem mondhatjuk, hogy a romániai magyar nép. Ez számunkra nem fogalom. Pusztán terminológiai kérdésről van szó. De nagyon bonyolult azt írni, hogy az összes román állampolgár, vagy hogy Románia állampolgárai. Amikor mi román népről beszélünk, mindenkit értünk alatta, románokat, magyarokat, németeket, mindenkit. Ha ezt magyarra fordítjuk, akkor a román nép fogalma csupán a román nemzetiségűekre értendő. Akkor ezt nem tudtuk. Ez fordítási kérdés. — Túl azon, hogy a pontosság vagy pusztán az udvariasság oly kori bonyolultságát illene elviselni, én úgy vélem, hogy mindez több nyelvi, fordítási kérdésnél. Ez szemléleti kérdés. És egy ilyen fordítási hiba rossz vért szül. Mivel az erdélyi magyarok még ma is mindenekelőtt magyaroknak tekintik magukat. Nem románoknak. — Hát persze, hogy magyaroknak. Ez az anyanyelvűk. Nem számít, hol élnek. Nem magyar állampolgárok, hanem magyar nemzetiségűek. 65
