Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (V. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
első sor fénykéve, mely hirtelen felvillan, és előcsalja a sötétből az egész képet. Az első sor mindig véletlenül, spontán módon születik meg gondolatainkban, s magunkat is meglep. K.: — A jó nem ismeri a fokozást, a rosszat viszont lehet fokozni. Minden rossznak van védelmezője — a még nagyobb rossz perspektívája. Talán ezért olyan általános a rossz, ezért olyan magabiztos — biztonságban érzi magát, mert bármely pillanatban megfenyegethet bennünket: akartok egy még nagyobb rosszat? A gond az, hogy amíg megengedjük a nagyobb és kisebb rossz alternatíváját, addig egyáltalán nem pusztíthatjuk el a rosszat. Csak ha túllépünk ezen az alternatíván, akkor lesz esélyünk arra, hogy legyőzzük. A „Radarban” (84"49) egy nagyon jó vers (Ryszard Sobieszczanski — „A stabilizációtól megrettent barátomnak” ) arról, hogy milyen volt a lengyelek hangulata 1984-ben: Nem kell a szekrénynek nekimenni baltával minek baltát emelni a szekrényre a szekrény az szekrény nem kell rá baltát emelni akassza csak be oda valaki a szoknyáját és tegye be öltönyödet az asztal pedig legyen asztal helye kenyérnek és könyvnek és a kezeteknek. Valaki, egy pópa: — Istenem, mennyire érthetetlen marad előttünk a te bölcsességed! Poroszország — a kötelesség etikájára és a meggyőződés etikájára osztották, tépték szét. Kétféle sajtónyilatkozatot különböztetek meg: 1. portré-nyilatkozat, vagyis olyan, melynek célja a beszélő alakjának, életrajzának, létformájának, nézeteinek stb. megrajzolása; 2. probléma-nyilatkozat, vagyis olyan, melyben egy tekintélyes személy véleményét ismerjük meg egy adott kérdéssel kapcsolatban. Kétféle módon lehet interjút készíteni: 1. támadó, agresszív hangnemben, amikor a riporter meg akarja szabni a riportalany gondolatainak irányát, félre akarja őt vezetni, ellentmondásokba igyekszik őt zavarni, s végül teljesen dühbe gurítja; 2. együttműködve, nyitottan, amikor a riporter igyekszik a riportalany igazi énjéhez közelíteni, s türelmesen vár annak őszinte megnyilatkozására. Antropológiai perspektíva: — új gyermekkorát éli az emberiség: az ember több százezer éven át a természe55
