Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (V. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
tes környezethez alkalmazkodott, most viszont elölről kell tanulnia a maga által teremtett környezethez való alkalmazkodást; — az emberi szervezetre óriási hatással vannak az érzelmi állapotok. Csakhogy valamikor az érzelmek fizikai erőfeszítéshez kapcsolódtak (hajsza az élelem megszerzésért, menekülés az ellenség támadása elől), s ez az erőfeszítés hozzájárult az érzelmek kisüléséhez. Mára csak az érzelmek maradtak meg (félelem, agresz- szió), de nincs kisülést elősegítő mechanizmus; — a közbeeső láncszem kérdése: kezdetben van az ősember a maga primitív husángjával, kőbaltájával, halcsont-tűjével, aztán váratlanul remekművek következnek: a sumirok, a kikládok, Lescaux, Mohenjo Daro. De mi van közben? Hol van? Hol keressük? A művészetben, de csakis ott, a legveszedelmesebb dolog a középszer. A mindennapi életben a hatékony, termelékeny középszerűség a modern civilizáció legnagyobb ereje. Egy magával ragadó könyv: — Paul Peikert: Az ostrom napjainak krónikája (Krónika dni oblezenia). A wroclawi Szt. Mór plébánia német papjának feljegyzéseit tartalmazza abból az időből, amikor a város ostrom alatt állt 1945 telén és tavaszán. A könyv tulajdonképpen tanulmány egy olyan emberről, aki vaskövetkezetességgel tartja be a „tenni a magunk dolgát mindenféle akadályok ellenére” alapelvét. Minden helyzetben teljesíteni kötelességünket, nem elcsüggedni, nem meghátrálni. Az egész város, az egész világ romokban hever, de a plébános mindennap, mindig ugyanabban az órában, misét tart az oltár előtt, melyre potyognak a téglák és a színes üvegablakok szilánkjai; gyóntat, temeti a halottakat a temetőben, ahol éppen bombák robbannak; mindig pontos, lelkiismeretes, szilárd, erős. Peikert bemutatja feljegyzéseiben, hogy a totalitárius rendszer minél mélyebbre süllyed a válságban, annál kegyetlenebből fordul szembe saját társadalmával, annál brutálisabban keményíti és növeli a terrort, annál erőteljesebben jelentkezik pusztítási ösztöne. Vagyis minél nagyobb veszélyben érzi magát, annál veszedelmesebbé válik még saját híveire, legközelebbi embereire nézve is (a plébános leírja a csüggedéssel vádolt hitlerista előkelőségek kivégzését, idézi a wroclawi erőd utolsó parancsnoka, Karl Hanke által 1945. március 3-án kiadott parancsot, mely halálbüntetést szab ki a „pánikkeltőkre s rémhírterjesztőkre”). Ugyanez a Hanke a város kapitulálása előtt néhány órával repülőgépen menekül el Wroclawból. Azoknak az embereknek a kisszerűsége, gyávasága, hitványsága ez, akik előbb mindent s mindenkit elpusztítanak, aztán meglépnek. ( Folytatjuk ) Fordította: Szenyán Erzsébet 56
