Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - II. Kecskeméti Animációs Filmszemle, 1988. június 8-11. - Tüskés Tibor: Szülőföldünk, a Duna-Tisza köze (Sümegi György és Tóth Piroska antológiája)
173-an pedig a tartalomjegyzékben nevükkel említett kisportréval szerepelnek, amelynek terjedelme 5—6 oldaltól 5—6 sorig terjed. Rajtuk kívül mintegy száz költő neve említődik az egyes nagy fejezetek bevezetőiben és a záró fejezetben. Vagyis mintegy 300 költőről esik szó. Körülbelül annyiról, amennyit összesen bemutat a Hét évszázad magyar versei legutóbbi kiadása. Iszonyatosan nagy szám ez. Sok minden magyarázhatja, elsősorban talán az óvatosság, hogy ki ne maradjon senki, aki valamiféle viszonylagos értéket létrehozott, s legalább egy kötetig eljutott. Az értékarányok azonban így is egyértelműek: a negyven oldalas fejezettől a négysoroson át a névsorban való megemlítésig terjed a skála. A tartalomjegyzékben név szerint is kiemelt költők jelentős része csak néhány sort kap. Egy irodalomtörténeti kézikönyvben az ilyenfajta jelenlétet nem sok érv indokolja. Talán még az sem, hogy nincs használható magyar irodalmi lexikon. Az éppencsak tárgyalt költők nehezítik a kézikönyv igazi arányainak és valós jelentőségének felismerését. Mennyiségileg nem is túl bő anyagról van szó, amely mégis félrevisz. A kézikönyv igazi értékét azonban nem ez a túlzott jólelkűség minősíti, hanem a fontos fejezetek színvonala. S ezek a fejezetek önmagukban is, az egészben elfogalt helyüknél fogva is meggyőzőek. Az önálló portréfejezetek közül a következők kapnak terjedelmi szempontból is kiemelést: Szabó Lőrinc (Rónay László), Illyés Gyula (Béládi Miklós), Vas István (Fenyő István), Weöres Sándor (Kenyeres Zoltán), Kassák Lajos (Diószegi András —Béládi Miklós), Pilinszky János (Béládi Miklós), Juhász Ferenc (Bodnár György) és Nagy László (Kiss Ferenc). Úgy vélem, hogy ez a névsor a valós értékrendet tükrözi hitelesen, s hitelesek a portrék is, amelyeket az egyes életművek elismert szakértői írtak. E 20 és 40 oldalnyi terjedelem után 12 költő kapott 10 és 20 oldal közötti helyet: Zelk Zoltán, Benjámin László, Csoóri Sándor, Csanádi Imre, Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Garai Gábor, Váci Mihály, Fodor András, Jékely Zoltán, Simon István. További 10 költőt 6—8 oldalon mutatnak be: Füst Milán, Fodor József, Rónay György, Hajnal Anna, Képes Géza, Takáts Gyula, Kálnoky László, Rákos Sándor, Rába György és Ladányi Mihály tartozik ide. Ezek a kiemelt portrék. Ezekben a besorolásokban azonban már van vitatnivaló. Indokolatlan például Fodor József önálló fejezetté emelése, különösen Szabó Lőrinc és Illyés Gyula mellé helyezve. Meggondolandó viszont, hogy Áprily Lajos, Sinka István nem érdemelt volna-e önálló fejezetet. Ma már az is látszik, hogy ha most kezdenék szerkeszteni ezt a kézikönyvet, akkor sok újabb önálló fejezetet is be kellene iktatni, s nemcsak az újabb nemzedékekből, hanem a régebbiek kibontakozó pályaívű alkotóiból is például Csorba Győzőt, Lakatos Istvánt, Szé- csi Margitot. Úgy gondolom, hogy a kézikönyvet tanulmányozva különböző szempontok érvényesülhetnek. A szakembernek az lehet elsődleges szempontja, hogy a vállalt célkitűzést mennyire sikerült megvalósítani — egyrészt az igények, másrészt a lehetőségek felől közelítve. Ezért tartottam legfontosabbnak az egész vizsgálatát, a szerkezet elméleti és gyakorlati szempontjainak figyelembevételével. A kézikönyv mindennapi forgatói, a középiskolai tanárok, az egyetemi hallgatók feltehetően nem az egész felől fognak elsősorban közelíteni, nem a kritikai szempontokat érvényesítik majd, elképzelve egy majdani még jobb kézikönyvet. Nem, ők azzal az örömmel fogják kézbevenni ezt a munkát, hogy van végre egy összefoglalás az újabb magyar líráról, s ebben magtalálhatják a legjelentősebb életművek méltó tárgyalását, méghozzá modern szemléletű, tárgyias, olvasásra csábító módon megírt fejezetekben. Örülni fognak a gazdag bibliográfiai anyagnak, az életrajzi adatoknak. A századvég még most íródó irodalmának a történetét pedig majd az utódoknak kell megalkotniuk, s annak fényében bizonyára sok mindent másképpen, szigorúbban s talán mégis igazságosabban látnak majd ezekből az évtizedekből is. Vasy Géza Szülőföldünk, a Duna-Tisza köze Sümegi György és Tóth Piroska antológiája íme, néhány szó, fogalom Petőfi költészetének flóra-világából: árvalányhaj, gyalogbodza, királydinnye, ördögszekér, szamárkenyér . . . Szavak a legközérthetőbbnek mondott költőnk verseiből. És vajon tudjuk-e, mit jelentenek? Fölis- mernénk-e, le tudnánk-e rajzolni őket? Vagy Petőfi már régen élt, száznegyven éve halott? De József Attila egyetlen költeményében, a Faluban is előfordulnak ezek; akác, bodza, vadzab . . . És az ördögszekér (a pipitér szomszédságában) a mai költő, Kiss Benedek versében is fölbukkan . .. Csak növényneveket emlegettünk. Hol 93
