Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - II. Kecskeméti Animációs Filmszemle, 1988. június 8-11. - Tüskés Tibor: Szülőföldünk, a Duna-Tisza köze (Sümegi György és Tóth Piroska antológiája)
van még az állatoknak, a tárgyaknak, a tájaknak, a munkafolyamatoknak, a szokásoknak, a hitnek, a történelemnek az a szókincse, fogalomköre, amely az aktív használatból a passzív szókincsbe, a passzív szókincsből a sejtelembe, a sejtelemből az ismeretlenségbe, a tudatlanságba süllyedt? Egy antológia lapjait forgatjuk, és azon tűnődünk: milyen mérhetetlenül fontos és hasznos minden olyan vállalkozás, amely ismereteinket térben és időben kitágítja, amely környezetünket humanizálja és birtokba vehetővé teszi, amely megtanít arra, hogy mi az árvalányhaj, a gyalogbodza, a királydinnye, az ördögszekér, a szamárkenyér . . . A Szülőföldünk, a Duna-Tisza köze ilyen fontos és hasznos vállalkozás. A kötet a Tankönyvkiadó gondozásában megjelenő Szülőföldünk . . . sorozat legújabb darabja. Területi határait a cím jelzi: a két folyó közötti, a Pest alatti országrész, az Alföld egyik fele, a Kiskunság, a régi Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye, ma a legnagyobb magyar megye, Bács-Kiskun, és valami kevés rész még Pest, Szolnok és Csongrád megyékből. A köztudatban előítéletek, közhelyek, torzító jelzők tapadnak hozzá. A honfoglalás előtti időben a római birodalom határán, a limeszen túli terület, szarmata síkság, barbarikum, a népvándorlás egymást váltó törzseinek alkalmi szálláshelye . .. A török hódoltság korában fátlan, lakatlan pusztaság ... És később is: egymástól távoli tanyák, mécsvilág, futóhomok, Bugac, tagolatlan, sík vidék, nagy kiterjedésű, földszintes települések, műemlékek, történelmi emlékanyag hiánya ... Az antológia haszna kettős: egyrészt szétrombolja az előítéleteket, a hamis jelzőket, másrészt új tartalmat, új jelentést ad a tájnak, új ismeretekkel gazdagítja Duna-Tisza köze-fogalmunkat. Egyetlen példa a történelmi emlékanyaggal kapcsolatban. Térképvázlat a könyv 91. lapján: Árpád-kori lelőhelyek Nagykőrös környékén. A térkép néhány kilométer sugarú körben nyolc templomos helyet és további nyolc Árpád-kori települést sorol föl. És a kötetben a térkép előtt és után képeken jelennek meg a pusztaszeri romok, a Kalocsáról előkerült faragott királyfej, a Nagykőrös környéki templomok alaprajzai (Boldogasszonyhalma, Ludas, Nyárkútrét, Szőrhalom), az ócsai templom román tornya és gótikus freskói, reneszánsz kályhaszemek Nyársapátról.. . Volt tehát magyar középkor a Duna- Tisza közén is: volt kőépítkezés, faragott király- szobor, freskó, ezüstből vert kincs a Kiskunságban is. Mint a régész írja az egyik szemelvényben: „Karperecek, fülbevalók, ruhadíszek, gyűrűk kerültek elő a sárga homokból...” A kötet mintegy félezer oldalon kétszázötven szemelvényt és kétszáz képet tartalmaz. A szemelvények eredete, „műfaja” igen változatos és sokféle. Van itt szépirodalmi szemelvény és tudományos mű, népmonda és népdal, középkori krónika és oklevél, jegyzőkönyv és szociográfia. A kiválasztás fő szempontja: az írás a tájról szóljon. Jó, ha a szerző személye is kötődik a vidékhez, itt élt vagy innét származott el; de ha ilyen szálat nem sikerül találni, az nem kizáró ok. Az anyag elrendezése a szemelvények „természetét”, tárgyi-tartalmi gazdagságát, „irányultságát” követi. Az első fejezet a természeti környezetet, a táj földrajzi sajátosságait mutatja be. Ezt követi a történelmi áttekintés a legrégibb időktől, az őskori kultúráktól az utolsó nagy sorsfordulóig, 1945-ig. A leggazdagabb a népélet helyi sajátosságait, a munka és a termelés formáit bemutató rész, a népszokások, a hiedelmek, az ünnepek és a hétköznapok világát fölvillantó szemelvények sora. A kötetet a művészeti tárgyú, az irodalom, a képzőművészet és a zene helyi színeit bemutató szemelvények zárják. A fejezeteket mottószerűen elhelyezett szövegek fogják keretbe: ezek az idézetek a helyi jellegzetességeket az egyetemesbe, a részt az egészbe, a partikulárisát az univerzumba kötik. Külön figyelmet érdemel a gyermekvilágról, a diákéletről szóló rész. A tanyavilág jellegzetességei mellett sikerült a városi életformáról is képet adni. A népművészet közismert szépségei mellett a kevésbé látványos népi értékekről (pl. a népnyelvről, a népi építészetről) is szó esik. (Talán a betyáréletről szóló tíz szemelvény sok.) Ebben az összeállításban, ebben a szövegkörnyezetben egy-egy szemelvény külön is a fölfedezés erejével hat. Ilyen „többletjelentést” kap például Gárdonyi Géza elfeledett verse (Éjjel a Tiszán), az iskolából kikopott Vörös- marty-eposzból, a Zalán futásá-bó\ választott részlet, a Táncsics Mihály-idézet, Buda Ferenc versei, József Attila Fa/n-ja, a szép Móra-elbe- szélés (Szép karácsony szép zöldfája .. .), valamint a Lakatos Vincétől származó szemelvények. Ha az idézetek tárgya keleti és nyugati irányban itt-ott szükségszerűen átlépi a két folyó partját, talán nem ártott volna jelezni, hogy a földrajzi és a történelmi táj déli irányban, a mai országhatáron túl is folytatódik: például a magyar etnikum és az alföldi tanyavilág jellegzetességei Bácskában is föllelhetők. Néhány „hiányzó” szemelvényt csak azért említünk meg, mert a kötetben olyanok is vannak, amelyek a témához, a választott országrészhez csak jóindulattal köthetők. A Tanácsköztársaság és a fehérterror kecskeméti eseményeiről Babits autentikusan beszél rokona, Buday Dezső halálával kapcsolatban. A kiskunsági tájat többször idézi prózában és versben Rónay György. Márkus István szociográfiát írt Nagykőrösről... Ugyanakkor több József Attila-vers (Tavasz van! Gyönyörű!, A számokról), Babits Húsvét e/ó'ff-je, vagy a Baksay- és a Molter 94
