Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Bodor Pál: Nemzet, bal, jobb
is hamar ellentmond önmagának, és együtt él ellentmondásaival. Keresztény humanizmus és gyilkos idegengyűlölet, felebaráti szeretet és az erőszak kultusza, a család katolikus értelemben vett szentsége és a szex, francia nagynemzeti szenvedélyek és jó kapcsolat német és más nagynemzeti, épp olyan agresszív csoportosulásokkal, politikai konzervativizmus és avantgardizmusok — mind megférnek ebben a magatartásban.) A politikai kontinuitás tehertételei A „következetes baloldal” azonban, történelmi távlatból nézve, maga is kénytelen szembenézni saját következetlenségével. Kontinuitás-igényével együtt jár, hogy hibáit, tévedéseit, bűneit is magával hurcolja. Ha százszor is elvszerű, tisztességes önelemzést-önbírálatot gyakorol, és igyekszik magát élesen elhatárolni korábbi képviselőitől, korábbi lépéseitől — hatásukat, emléküket politikai tehertételként cipeli. Ez nem csak az egypártrendszerek uralkodó baloldali pártjainak az esetében van így. A még oly tisztességes — akár könyörtelen! — önbírálat sem oltja ki az elkövetett hibák emlékét-hatását. Nem szabad csodálkoznunk, ha az MSZMP „jogelődjeiben” és magában az MSZMP- ben a közvélemény jelentős rétegei elsősorban az internacionalista, a nacionalizmussal szembeforduló pártot látják. A párt akkor is csak igen óvatosan, mintegy elvszerű fenntartással folyamodott a nemzeti jelszavakhoz és nemzeti érzelmekhez, amikor ezekkel mélyen egyetértett, amikor ezekre politikailag nagy szüksége lett volna. Ebben a fenntartásban szerepet játszott a nemzeti jelszavak és érzelmek jobboldali tapadása-hagyománya-kiakná- zottsága, az ehhez fűződő gyanakvás és félelem itthon és külföldön, a szövetségi politika számos szempontja — de talán az olyan pártok tragikus példája is, amelyek fenntartás nélkül vállaltak fel nemzeti jelszavakat, s noha ideig-óráig valóban tömegbázist teremtettek ily módon maguknak, szinte megállíthatatlanul sodródnak tovább a legszélsőségesebb, agresszív nacionalizmus ferde pályájára. Nemzeti párttá lenni, minden igaz nemzeti érzés pártjává lenni, de nem elsodródni a gyűlölködő nacionalizmus irányában — ez itt a kérdés. Ez a kérdés nem megválaszolhatatlan. Megválaszolásához azonban tudni kell, hogy a magyarnak — a magyar baloldalinak is — a magyar ügy a legfontosabb. Hogy szeretne büszke lenni a magyarságára. S ha igaz, hogy van Magyarországon politikai neurózis, akkor legfőképpen azért, mert sok magyar úgy érezheti, nem sok oka van büszkének lenni a magyarságára. Magyarázható ez a gazdasági lejtővel, a közművelődés és oktatás állapotával, a gazdasági, szellemi vagy akár sportteljesítmények szintjével, a határokon túli magyarság tragikus gondjaival, és így tovább. Csakhogy persze mindez meg is fordítható — ezért oly súlyos a helyzet. Teljesítményeinket is meghatározza a közneurózis! A kört valahol meg kell szakítani. Leányfalu, 1987. szeptember 11
