Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Szenci Szabó János: Ki volt Anonymus?

Nincs arra szükség, hogy a szerző nevét keressük, hiszen megmondta munkája elején, hogy „P”-nek hívják. Inkább azt kellene megtudni, hogy ki is volt ő valójában, miként gondolkozott, kivel barátkozott, milyen szokásai voltak. — Ami a névvel kapcsolatos álláspontot illeti, az — hogy úgy mondjam — egy nagyon minimális program, mert — amint a megfejtésemből tudjuk — a P dictus kifejezés nem azt jelenti, hogy P-nek mondott, hanem azt, hogy előbb mondott, fentebb mondott, tehát a P nem személynévnek, hanem a latin prae szócskának a rövidítése, s így a név megfejtése szempontjából nem jöhet számításba. De még ha egy névnek volna az első betűje, akkor se érnénk vele semmit, mert ilyen rövidke címszó alatt más forrásokban, azaz korabeli írásokban, okmányokban az íróra vonatkozó adatokat, pláne azokra a maximalista kérdésekre, amelyekre az észrevételező tulajdonképpen kíváncsi, nem találnánk. Ennek folytán az észrevételt illogikusnak látom.

Meg kellett volna magyarázni, hogy miért keletkezett a mű két helyen. — Úgy érzem, ez a kérdés nem tartozik a megoldás körébe, s így azt nem nekem kell megválaszolnom. Ettől függetlenül én úgy látom, hogy ennek egészen egyszerű oka lehet. Vagy két helyen állt a forrásanyag rendelkezésre, vagy Bakonybélben is és Tihanyban is foglalkoztatták az irót mint kiváló elmét. Ilyen kettős munkaviszony a XII. század közepén sem elképzelhetetlen, mivel hetven évvel később — nyilván visszaélések miatt — ezt a kérdést az 1222-es Aranybullában már szabályozni kellett.

Miért szerepel Anonymus az egyik rejtvényben Szabolcs, a másikban pedig Gergely néven. — Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy az 57. fejezetbeli feladványt a szerző, az első oldalit viszont a leíró készítette. Érzékelhető ez talán abból is, hogy az előbbi szerényen, az utóbbi pedig kissé dicsekedve informál bennünket. Annak, hogy végül is a keresztyén nevet fogadtam el, az az oka, hogy az többször fordul elő, s mindannyiszor vonatkoztatható az író személyére.

Budapest 1988. január

77