Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Czére Béla: Terek és pincék (novella)
tenni. De én csak a testemmel tudtam volna viszontszívességet tenni. Úgy oldalgott körülöttem a férjem, olyan kitartóan célozgatott és figyelt, mint ahogy a róka várja az éjszakát a tyúkudvar közelében. Addig gyömöszölt, hogy legyek kedvesebb a főnökömmel, mert így a fizetésem, meg úgy, meg leginkább azok a majdnem fal munkáért osztogatott, a másik vállalatnál dekkoló haveroktól kiutalt pénzek, szóval addig célozgatott, amíg tényleg felmentem a főnököm lakására. Aztán hazaszédelegtem egy taxival reggel, és a sunyin vöröslő képe elé álltam. Mert még neki állt feljebb; „Előbb is hazajöhettél volna!”,, — próbált rámförmedni. Nahát akkor megkapta a magáét. „Akarod tudni, hol voltam eddig?” — kérdeztem tőle vészt jósló nyugalommal. — „Megmondom, hol voltam. A főnökömmel keféltem!” — „Nem akarok tudni róla!” — hátrált ő szemlesütve. — „Ha ilyet tettél, az a te magánügyed. Csak a lelkiismeretednek tartozol elszámolással” — „A lelkiismeretemnek?” — kérdeztem erre én. — „Hát akkor figyelj csak ide! Most belenézek a lelkiismeretembe, és elmondok neked mindent”. — „Nem! Nem akarom hallani” — üvöltött fel ő riadtan. — „Pedig fogod hallani!” — búgtam nyugodt hangon. — „Végig fogod hallgatni, hogy csókolt meg az íróasztala mellett, hogy fogta meg a mellemet, a szoknyámat felemelve hogyan nyúlt be a bugyim alá remegő kézzel, hogy viszonoztam én ezt azzal, hogy a szájába, a mohó fogsora közé dugtam a nyelvemet. Aztán gondoltam magamban, ha lúd, legyen kövér, kigomboltam a nadrágját, és a farkát is szájamba vettem, de befejezni nem tudtam a dolgot, mert a takarítónő csörömpölt a folyosó végén a vödörrel, kénytelen voltam abbahagyni, de a lakásán aztán folytattuk.” Aprólékosan meséltem a férjemnek mindent, ő meg üvöltve hátrált előlem, hiába fogta be a fülét, akkor is hallotta, egy-egy érdekesebb részieméi negyedórákig is elidőztem. Nézi Bezerédi a józanodó, majdnem szenvtelen arcot. „Más is kurva, nemcsak én”, villan Nagy László Mennyegzőjének sora az eszébe. 4. Bezerédi hátulról hatol belé a kövér redőkben vonagló ősanyai húsba, így most nem a szemek lélekfénye ragad a retinájára, gyönyörtől táguló pupillája nem női arcot tükröz, csak hús omlik húsba; nem mintha megbánta volna, hogy felment a majdnem teljesen kijózanodott Juli lakására, hanem így akar belecsúszni a gyönyör nedves barlangjába. De nem akarja, ám mégis belecsúsztatja valamilyen erő a semmi iszamos alagútjába is, amelynek végén a nirvána tapinthatatlan burkát érintheti egy pillanatra meg, hogy aztán teste hőkölve ránduljon vissza, halál árnyékából életbe, más minőségű lét kapujából a halál árnyékába. Úgy akar élvezni, hogy vallató szempárok ne kényszerítsék most gálánsán szinlelt érzelemre vagy gondolkodásra, a semmi kelyhébe csúszik, izzadtságot gyöngyöző test iszamol izzadtságot gyöngyöző testbe, aztán mégis megfordítja Julit, hatalmas fehér emlők közé rejti arcát, óriás, mesebeli virágkelyhek rózsaszín bibéjéhez hasonló mellbimbók csiklandozzák, szokatlanul hosszúkásak, szinte csőszernek, s a végükön, mint a széles magházból kinövő bibeszál végén a többfelé ágazó bibeszirmok, több darabból álló szir- mocskákként rezegnek a mellbimbók rózsaszínű szövetei. Teste lökéseinek ritmusát gyorsítja, andante vált át allegróba, az aritmiásan pulzáló szív veréséhez hasonló, vonagló staccato-futamokkal, amelyekben meg-megállni látszik gyors ritmusban hintázó testük, mintha egy ide-oda lengő ingaóra gombja hirtelen önmaga körül kezdene gyűrűzni, forogni; körkörös ritmus a gyorsuló-lassuló, ingázó ritmuson belül, és közben ajkak, szájpadlások, nyelvek hangjának pianissimója, aztán fújtató tüdők, a kéj vonójával érintett húrokként szisszenő hangszálak adaggioja; és aztán gyönyör hasad Juli fehér fogai közül, eksztátikus gyönyör üvöltő fortissimoja, amely áthörög, átsikít hosszan megnyújtva, a csukott ajtón át a szomszéd szobába is; a szép női extázis sikolyfutamába mélyebb hang hörög bele, a férfi testének ejakulációja. — Dobd be a gépbe, ma úgyis te vagy a soros a mosásban! — Juli a résnyire nyitott ajtón át kihajítja a gyönyörük nedvétől síkos törölközőt férjének a szomszéd szobába. Még fekszenek meztelenül egymást ölelve az ágyon, aztán Bezerédi öltözik, gyöngéden 29
