Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Papp Zoltán: „…ennek a korszaknak a múzsája és a médiuma Maga lesz…” (Adalékok Erdei Ferenc életútjához)
Papp Zoltán .. ennek a korszaknak a múzsája és a médiuma Maga lesz .. Adalékok Erdei Ferenc életútjához l. 936 őszén a — szegedi Nagy állomásról indult és — Makó felé tartó vonaton Bogár László egyetemi hallgató két fiatalt mutat be egymásnak. A férfinak jogi doktorátusa van. Ügyvezető igazgatója a makói kishagymások háromezer tagot számláló szövetkezetének. (Egyben az általa alapított hagymakísérleti telep munkálatait is irányítja.) Az ifjú hölgy a szegedi Ferenc József Tudományegyetem elsőéves magyar—német szakos hallgatója. A szereplők közül senki nem sejti még, hogy egyikőjük — Bogár László — sorsa egy esztendő múltán mennyire tragikusra fordul. A tehetséges fiatalembert — Schmidt Henriknek, a szegedi egyetem pángermán érzületű professzorának ajánlására — 1937 nyarán ösztöndíjjal tanulmányútra küldik Németországba. Csak a nyári egyetem — melynek hallgatója — foglalkozásain derül ki, hogy egy (alig álcázott) náci agitátor-iskolára került. A résztvevőket arra akarják felkészíteni (sokakat közülük, mint Bogárt is, tudtukon és beleegyezésükön kívül), hogy hazatérve propagálói legyenek a nemzeti-szocialista eszméknek. Bogár egy ideig szótlanul hallgatja a magyar nép alacsonyrendűségét, a tervezett dunántúli német terjeszkedés terveit is részletező előadásokat, utóbb azonban kitör belőle a felháborodás. Védelmezni kezdi hazáját, fajtáját. Agresszív tiltakozás a válasz. Zsidónak, kommunistának — egyik sem igaz — kiáltják ki, meghurcolják, pellengérre állítják. Fenyegető leveleket kap. A megfélemlített fiatalember az ottani rettegés érzetétől idehaza sem tud szabadulni. Attól való félelmében, hogy a Magyarországon tevékenykedő náci ügynökök előbb-utóbb úgyis végezni akarnak (fognak) vele, önkezével vet véget életének. Az eset sokkolja a helyi közvéleményt. A tragikus eseménnyel cikksorozatban foglalkozik a — kisgazdapárti, ám Kossuth-párti befolyás alatt álló — Makói Független Újságban H. Szabó Imre (aki ebben az időben a makói „szövetkezett ellenzéki pártok közleményei”-t, a Várospolitikai Szemlét is szerkeszti, és aki 1939-ben oly jelentős szervező munkát fejt ki majd a Nemzeti Parasztpárt létrehozása érdekében). Bátran, részletesen és őszintén ismerteti az öngyilkosság igazi indítékait. írására felfigyelnek a fővárosi lapok — szellőztetni kezdik az ügyet. A kínos eset hullámai egészen Berlinig verődnek. A nácik hivatalos lapja, a Völkischer Beobachter ingerülten követeli: „a magyar kormány rendszabályozza meg a magyar sajtónak azt a részét, amely németellenes irányban működik”. A Független Újság nem késlekedik a válasszal: „ ... A magyar sajtót nem lehet kívülről dirigálni, és nem lehet leckéztető hangon kioktami... Egészen felesleges az is, hogy a V. B. tanácsokat adjon a magyar kormánynak”.1 Bogár László tragédiája mintegy előre vetíti a kort, amelyben a két fiatal sorsa később — időlegesen — egybefonódik. Amikor az ifjú hölgy — Diósszilágyi Éva — belép a kupéba, ott találja évfolyamtársát egy „torzonborz, cigányos arcvonású”2 fiatalember társaságában. Épp nagyban vitatkoz42
