Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Vita az élet értékéről és minőségéről - Németh András: Tűnődés Kunszabó Ferenc írásán
nem nyírnék nekik — hiszen ott azok aratnának, akik csak az üzlet kedvéért álltak be a sorba. Ők erkölcstelenek, a valódi homoszexuálisok betegek. Erkölcstelenek? Észrevették már, hogy napjainkban az erkölcs a hétköznapi ember gondolkodásában nagyjából csak a vallásossággal egyenlő? Az erkölcs számtalan más fajtáját nem érzik hozzátartozónak. Maga a fogalom pedig: erkölcsös — egyre kevésbé számít pozitívnak. Erkölcsös? — azaz bigott, maradi, vallásos. Fogalmaink átalakulnak. De miért is maradnának meg éppen a fogalmak a helyükön? Világunkban annyi minden változik, dől és kavarodik össze — éppen a fogalmak maradnának sértetlenül? Vannak-e még, s ha igen, nem csökkenő számban vannak-e egyetemes értékek? Mi az, ami egyöntetűen felháborítaná, megdöbbentené ma — nem is az emberiséget, csak bennünket, magyarokat? Régen elég lett volna, ha egy színdarab azzal kezdődik, hogy lábbal tipornak a szereplők egy darab kenyeret. . . Ma mivel lehetne megdöbbenteni akár csak egy város, egy falu vagy egy lakótelep lakosait? Van-e még „szentség”, amelynek megsértésére egyszerre szisszennénk föl? 6. Hibának tartja, hogy az AIDS-esek ellen nem hoznak szankciókat, s ilyen módon rászabadítják a halálos veszélyt az emberiségre. Információim az AIDS-ról mindössze a hazai sajtóból és a tömegkommunikáció adásaiból származnak. Mindez kevés ahhoz, hogy megítélhessem, milyen módon terjedhet az AIDS. Ha jogos Kunszabó Ferenc aggodalma, s már egy szúnyog is ... akkor valóban szigorú elkülönítés kellene, mint hajdan a kolerás, pestises, leprás betegek esetében. Ha pedig nem, akkor elégnek vélem a nyilvántartásukat, kapcsolataik felderítését — ahogyan azt a nemi betegeknél is tették, teszik. Hiszen ez utóbbi esetben — a promiszkuitás elkerülésével — mindannyiunk számára fennáll a védekezés lehetősége. Természetes folyamat, hogy az értékek változnak, eltűnnek, újra születnek. Az egyértelmű értékrendszer hiánya viszont zavarokhoz vezet, ráadásul az értékeket nem lehet minden esetben direkt módon „felülről” diktálni, a társadalom bonyolult belső mozgásfolyamatai is beleszólnak. Az elkövetkezendő időben — előreláthatóan — nem leszünk majd bővében az anyagi értékeknek. Talán figyelmünk igy az időtállóbb értékek felé fordul és visszakerül a helyére mindaz, ami sarkaiból kiforgattatott. Kunszabó Ferenc írása is ezt a célt szolgálja. Csorba Piroska Tűnődés Kunszabó Ferenc írásán r állásom: az élet igenlése, mint ahogy minden vallásnak törvénye ez. Ezért késztet gondolkodásra Kunszabó Ferenc írása. Nem akarok és nem is tudok hosszabb filozófiai fejtegetésekbe merülni, pedig témái közül nem egy vitára késztet, így az eutanázia dolgában is van néhány ellenkező gondolatom. Igaz, hogy a hivatalos álláspont oldalán állok — tehát ellenzem —, de azt is elismerem, hogy a gyógyíthatatlan betegtől — akinek óriási fájdalmai miatt csak kín és teher az élet — nem szabad sajnálni a fájdalomcsillapító gyógyszereket, annak tudatában sem, hogy gyorsítjuk a vég bekövetkeztét. A magatehetetlen emberek „szenvedésének” mesterséges megröviditésében az a valaki bíráskodhatna, aki már volt egyszer ilyen állapotban és visszatérne az agya olyannyira, hogy „élményeit” még le is tudná írni. Ez fikció, de addig? ... Ki tudja, hogy szenved-e az ilyen ember? Vannak olyan reménytelen betegek is, akik vállalják a szenvedést, a gyógyulásukban bíznak, vagy legalábbis azt szeretnék, hogy ne legyen rosszabb az állapotuk, élni akarnak. 39
