Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Vita az élet értékéről és minőségéről - Csorba Piroska: Kísérletek a humanizmusra
végéig? Vagy megfosztassunk a szerelem, a szeretkezés örömétől? Hiszen mi ebből a szempontból rosszabb helyzetben vagyunk, mint az állatok, nincs párzásra kijelölt időszakunk, mindig alkalmasak és hajlandóak vagyunk ... A tabletták veszélyeit az ismeretterjesztés valóban elbagatellizálja — talán mert a szempontja az: inkább a tabletták, mint a művi vetélés. A népességfogyás hosszú távon valóban az ember ellen, Magyarország léte ellen való. A gyermekszülést azonban törvényekkel nem lehet előírni és elérni, csak a már említett közvetlen módokon: a női eszmény megváltoztatásával, a család szerepének megnövelésével, a nők alternatív foglalkoztatottságával, a társadalom jövőjének biztonságával, az anyagi támogatás növelésével. Hogy aki sok gyermeket szeretne, azt anyagi lehetőségei ne gátolhassák meg ebben! Kötelezni senkit sem lehet és nem is szabad. De segíteni lehet abban, hogy mi nők, meghallgassuk ősi ösztöneink szavát, vágyjunk arra, hogy továbbadjuk az életet, kicsiben viszontlássuk annak az arcát, akit szeretünk, hogy hiányozzon a két karunknak egy pici meleg test, hogy ne felejtsük el: gyermeket szülni és felnevelni már azt jelenti, nem hiába való a létünk. Érezzük valamennyien azt, hogy egy gyermeknél nincs csodálatosabb, legföljebb egyetlen dolog: két gyermek ... És folytassa a sort ki-ki anélkül, hogy emiatt a meglévők megélhetését veszélyeztetné, hogy jelentős hátrányba kerülne. Ha a társadalom íratlan szabályai, ha a közvélemény majd azt bélyegzi meg érzékelhetően, aki csakis önmagáért él (s ez nem egyenlő azzal, hogy gyermektelenül,) akkor az értékrendszerünk legtetején az fog állni, aki másokért él (s ez nem csupán a gyerekeket jelenti, hiszen van akit a természet megfoszt ettől). 5. Fennáll annak a veszélye, hogy modern civilizációnk előbb-utóbb természetesnek tartja majd a narkotikumok használatát (akárcsak az ivást) — és errefelé tendál a homoszexualitás megítélése is. Az biztos, hogy a nemivás joga kevésbé elismert jog társadalmunkban, mint az ivásé. Jaj annak a férfinak, aki absztinens egy olyan társaságban, ahol minden férfi legalábbis szociális ivó! Nem inni férfiatlanság — ez az általános megítélés. Az adminisztratív intézkedések megtétele szükséges, de nem elégséges lépés — a társadalmi gyakorlatot sokkal bonyolultabb folyamatok szabályozzák. Abban talán bízhatunk, hogy bennünket is elér és meghódít az egészséges életmód „divatja”, hogy sikk lesz nálunk is neminni, sportolni, rostdús reform-ételeket fogyasztani. Ez utóbbihoz — az egészséges táplálkozáshoz — ugyan kevés a jószándék — a falusi boltokban az egyetlen fajta fehér kenyeret sem kapni bármikor. Búzakorpa, búzacsíra, müzli?... legföljebb az újságokból értesül róla az itteni lakos, megvenni nem tudja, így aztán kipróbálni sem. S ha ki se próbálhatja, rá sem szokhat. A Natura „keze” egyszer talán elér a kisebb településekre is. A narkózisról sokáig azt hittük, bennünket nem fenyeget. A fenyegetés immár kézzelfogható — védekezési, gyógyítási és megelőzési módszereink még kialakulatlanok. De „természetesnek” nem tartja nálunk senki, talán még azok sem, akik élnek vele. A társadalom szankciója ebben az esetben a kényszergyógyítás ... Nem sok eredménnyel kecsegtet, de helyébe én sem tudnék hirtelen mást jvasolni. A homoszexulitásról Stefan Zweig Érzések zűrzavara című regényének a főhőse jut eszembe. Egy nagy tudású professzor, aki szerelemre lobban a diákja iránt, s aki vonzalmát minden erejével megpróbálja leküzdeni, eltitkolni. Tehet-e többet az, aki a természet furcsa szeszélyéből ferde hajlamokkal született — tehet-e többet, mint hogy küzd önmagával, s kárhoztató-e, vagy fölmenthető, ha rossz lelkiismerettel alulmarad ebben a harcban? A homoszexualitás betegség — legalábbis ha vele születik az emberrel, s nem később válik mondjuk jól jövedelmező pénzkereseti forrássá. A betegeket szankcionáljuk? (Igaz, az elmebeteg elzárása is szankció ... a homoszexuálisokról is megállapítható a közveszélyesség?) Én úgy vélem, bizonyos fokú toleranciára szükség van velük szemben. Klubot persze 38
