Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 6. szám - Szikra János: rézsút; Zénón, a csillés; Szél-eszét…; A bokafogásról (versek)

Félelmetes e távlattalanság, ahogyan nap alá napot taposva kitervelem a túlélés műveletsorát, hol minden rezzenés, helyváltoztatás a mozdulat elodázására tör.

Mit van még jogom föladni — tagjaimban

a hiábavalóság algoritmusával, önkéntes illegalitásban vonszoljam tovább e tárna-szabadság

már-már otthonos svábbogárszagát? Elbűvöl

gyermekded változatosságom? Ahogy a választ cifrázom, versekké halasztóm, a zsinór s a tarkó dőlésszögeit variálom?

Jövő

nullszériája, önmagam gyökerét rágva — szomorúfűz- hajam,

szomorúfűz-hajam a szárazér sátra.

Papírvalóság. Paradicsomi nők — sóhajokban, sejtelmekben létező sorsok, erőtéridők.

Ez itt a Pont.

Haladsz a Közép felé.

Minden lépteddel egyre bizonyosabban állsz.