Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 6. szám - Szikra János: rézsút; Zénón, a csillés; Szél-eszét…; A bokafogásról (versek)

Szél-eszét

Szívgödrét, szláv járomcsontját, kurta varkocsát, a lipcsei kempingben az első éjszakát, szeme alatt a két sarlót, homlokán a nyírt, konokságát, kökénységét, hazugságait,

szoknyájánál visítozó vércse kőikéit.

Ciripelő halántékát, gyönyöre nyarát, lábujjától fejbúbjáig — lénye áramát, tapintását, buta orrát, vagy ha tágranyílt pupilláját fókuszolva néha rámtekint —

. . . szoknyájánál visítozó vércse kőikéit.

A prágai ődöngésből a Károly-hidat, ha lehűti, s ha tán fűti halántékomat,

szél-eszét, köd-gomolygását, kusza érveit, illatai nyelvemlékét, ínye ízeit —

: szoknyájánál visítozó vércse kőikéit:

S azt is még, ha sejtve-rejtve érti is picit,

amit néki dadogok el, bárha implicit —