Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Burány Béla: Periférián
Burány Béla Periférián A. -A. munkahelyi beszélgetések apró hullámcsapásainak hordalékában évek óta gördülnek elő új és új furcsaságok az öreg Balázsról: (Az öreg Bobák hordja őket. Egyik nyugdíjasunk.) — Balázs bácsi! Mikó vót utójjára templomba? — Tizcnnyócba, mikó a franciák zavartak! * * * Éccé belecsapott a villám! Képzejje ё! Ősz mégmaratt! Nem réndéssen tanáta el, csak a szele. Mer a nagy akácfába ütött az udvaron, ű még ott matatott valahun. Csak gyüttek szőni: — A Balázs bácsihó belevágott a villám! Szalattunk! Elmérnünk mink oda. Akkó az ajtó előtt üt a fődön, de beszéni nem bírt. Akkó észaladtam a Vrsackába1, orvosé. „Nem az üvéké, menjek az ’első segély’-be!” Aszongya, nem látott, még nem bírt beszéni. Mikó visszaértem má a széken üt. Oan másfél óra múva. Kapott valami inekciót. Mind égy húszparás, olyan luk vót a fődbe a fa mellett. Oda mént az ereje. * * * Szép fekete embér. Még most is. Olyan bajusszá van, mind a varnyúnak a szárnya. Tuggya? Gyün réggé, veri a nagykaput... Tuggya olyan vaskapu van. Veri, bénéz: — Bobákné-é! Sokszó hijjuk, bé sé gyün. Csak: — Mindén réndbe? — Réndbe. Akkó mén tovább. Mer én intézém a hivatalos dógait. Ezt azt. Aszongya, mindéne ami van — rám haggya. De nincs ott sémmisé réndés. Összehordva össze van ott sokmindénféle, de sémmit sé ér. Csak égy régi órája van. Falióra. Úgy gondótam má ékérém tülle ... előlegbe ... * * * 49
