Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Tornay Mari: Invokáció (vers)
Tornay Mari invokáció ősanyáim falusi tanítóné Annák Etelkák Erzsikék doh-mázgás fényképek barna sövénnyel font mosolyából tavaszodjatok ki sáfrányillatú suhogással körtevirággal világos utakon felém siessetek élet-kontyotokon zizegjen az akkor-volt vasárnap se haboskávéval se kaláccsal várlak: kiürült fuldokló sejtjeimmel egyenesedjetek fel a kelő csirkék gomolygó kosara mellől hessentsétek el a szoknyátokba csimpaszkodó gyermeksírokat a hályogos hajnalok törköly-páráját a bricskák fém-hörgését a viperaszín homokon gölöncsér utak tüskeág-csapódását kulcsoljátok rá az ajtót konyhátok szálasodó kormára a passziánsz-homályú szobákra tekintetes asszony Annák Etelkák Erzsikék békeidő búvárharangjával takart mikro-létek végvári hősei nyújtsátok felém lekvárfőző libatömő szép kezetek kendőtökre kiazsúrozva hímzőrámátokra kifeszítve asszony-létetek hangyaút-hieroglifája vizitek temetések disznótorok egyenesderekú kanossza-járói a tűnődőszemű valcer nem lopta el arcotok ti egyszer választottak ti egyszer választók segítsetek bennem tavaszodjon naponta-hitetek mécses-hitetek madárfészek-hitetek sejtjeim visszahangozzák
