Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Pintér Lajos: Az emberi hang, Virág-ének, Ezredfordulón az ének (versek)
Pintér Lajos Az emberi hang Nekem csak az fáj, hogy lemondtál rólam, lemondtál rólunk. Lemondott áldott gyümölcséről a fa. Micsoda színdarab ez, bearanyozott díszletek között a rongyos életünk. Jégzajlás a Dunán: bánatos, zuhanó sirályok, de boldog disznók, szószóló papagájok. Túl korán születtél, túl későn születtél, mindegy. Túl korán születtünk, túl későn születtünk, mindegy. Csak tűnj el, csak tűnjetek el — mondja egy álomi hang, lomi hang. így van jól: a sakál dalol, így van rendjén: a pacsirták vonítnak, súgja füledbe. Jön egy fenyő a hegyről, ballag szótalan; megy egy akác a hegy felé, arcára balta csap. Nem. Nem. Védd hát magad. Virág-ének Tizenkét szeretőd legyen: a nyár, a tél veled legyen, ősz és tavasz veled legyen, tizenkét szeretőd legyen: a Hóvirág, Téltemető, Kék ibolya tiéd legyen, árnyban legyen, mohán, kövön, egyike Erdei csitri, ötödik Gyöngy-virág legyen, tölgy erdőben, titkos helyen, a Százszorszép tiéd legyen, tiéd legyen a Ködvirág s testvére a Bujdosó mák, Varjúköröm érted legyen,
