Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Zimonyi Zoltán: Vihar a Viharsarok körül
a per elindítását sürgette, hanem külön-külön vádat emelt az újabb kiadások ellen is. Az érintett megyék felháborodása, a Viharsarok újabb kiadása, Féja „rettenthetetlensége”, az éles, cseh és román lapokra is kiterjedő sajtóvisszhang, Kovács Imre Néma forradalom című szociográfiájának a megjelenése, a Márciusi Front növekvő befolyása és népszerűsége, a baloldal ereje, az „ellen-viharsarok” fellépése — Féja egyik jegyzete szerint a Nemzeti Kaszinó küldöttséget vezetett Horthyhoz ez ügyben — végül az elfekvő per folytatásával járt. Az első két kiadás elleni vádat a bíróság egyesítette, a harmadik kiadás ellen külön per folyt, mindkét ügy végigjárta a törvényhozás valamennyi fokát. Az első két kiadás miatt a büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa 1937. október 14-én 5 havi, a harmadik kiadás miatt pedig a Pálffy-tanács alig egy hónap múlva 2 havi fogházbüntetésre ítélte Féja Gézát. Valóságbizonyításra egyik perben sem került sor, majd csak a fellebbezés miatt eljáró másodfokú bíróságon, ott mutatták csak be a Földmivelésügyi Ministerium, a Statisztikai Hivatal csaknem egy évvel korábbi feljegyzéseit, Csongrád megye alispánjának észrevételeit, tanúként hallgatták ki többek között Veres Pétert is. Az ügyészség terhelő bizonyítékokat keresett és pótnyomozást rendelt el, mert felmerült, hogy Féja Géza „mint bölcsészkari hallgató az Eötvös kollégium kötelékéban államellenes mozgalom gyanújába keveredett s emiatt onnan eltávolították”. Szabó Miklós igazgató szerint azonban erre nézve „a kollégium irattárában nem található a legcsekélyebb nyom sem”, a kollégium idősebb tanárai sem emlékeznek ilyesmire. Végül több mint féléves eljárás után a bp-i Kir. ítélőtábla dr. Harmath Jenő tanácsa 1938. szeptember 10-én az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatva Féját mindkét pörben felmentette. Az ügyész semmiségi panaszt jelentett be, így került az ügy tovább, a Magyar Kir. Kúria (mai fogalmak szerint: a legfelsőbb bíróság) elé. Dr. Töreky Géza tanácsa 1939. április 20-án a tábla ítéletét megsemmisitette, s az egyik ügyben 2, a másikban egyhavi fogházra büntette Féját, elrendelte továbbá 2 évi hivatalvesztését és politikai jogai gyakorlásának 2 évi felfüggesztését is. Az indoklás szerint: „A könyvnek a büntető törvényekbe ütköző tartalmát [...] az adja meg, hogy a vádlott valótlan tényállításokat egyoldalú és célzatos módon úgy csoportosít, hogy ezáltal a magyar közviszonyoknak igaztalan, a nemzet megbecsülését sértő képét adja.” A Töreky-tanács egyébként nem állapította meg az osztály elleni izgatást, mert az — mint indokolta — beleolvadt a büntetendő nemzetgyalázásba. Az ítélet ezzel jogerőre emelkedett és végrehajtható lett; az ilyenkor szokásos összbüntetésbe foglalással később 2 hó 14 nap fogházra mérsékelték. Féja helyzetét kritikussá tette, hogy osztály elleni izgatás miatt korábban már elítélték, a 3 évi próbaidő 1938. decemberében járt le. Végül 1940. május l-jén feltételesen elengedett szabadságvesztés kegyelemben részesült, bár ezt „nem véleményezte” (nem javasolta) sem az ügyészség, sem a büntetőtörvényszék. A Viharsarok ellen egyébként pert indított még Csongrád megye, Szentes város és a Körös—Tisza—Maros Ármentesítő Társulat is, illetve Féja Géza adott be keresetet gr. Károlyi Imre ellen rágalmazás és becsületsértés címén. E vázlatos áttekintés is érzékelteti, hogy a Viharsarok-per fontos kordokumentum a maga fordulataival, felmentő és elmarasztaló ítéleteivel, bepillantást enged a hatalmi gépezet működésébe, a törvény által védett érdekek értelmezésébe és képviseletébe. A fennmaradt periratokban a fejlemények elejétől végig követhetők az ügyészi, rendőri és bírói szakaszon. Egy könyv fogadtatása nemcsak a művet, hanem a kort is jellemzi. Rendkívül izgalmas és tanulságos ma olvasnunk, különféle, egymást erősítő és egymással perelő írásokat, látnunk, hogyan foglalt állást Féja Géza személyével, a Viharsarokkal, a könyv ellen indított perrel kapcsolatban a korabeli sajtó a Pesti Naplótól a Népszaváig, a Szabadságtól az Új Magyarságig, a folyóiratok közül például a Nyugat, a Szép Szó, a Gondolat, a Válasz, a Kelet Népe, a Szocializmus, a Korunk Szava, a Magyar Kultúra, a Munka, a Református Élet, a Katholikus Szemle, a Zsidó Élet, a Híd, az Emericana, a Széchenyista Ifjúság; a külföldi magyar lapok közül a Sarló és Kalapács, az Új Hang, a csehszlovákiai Magyar NAP, az Új Szellem, a Prágai Magyar Hírlap, az erdélyi Korunk, a Brassói Lapok, a 71