Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Monostori Imre: A szociáldemokrata sajtó Németh László-képe a 30-as évek közepén
is, amely a fasizmusból már eleve kiábrándult, és Németh Lászlóék, Matolcsyék módján, mégis őszintén óhajt változást és haladást.” Zilahy Lajosnak az Új Szellemi Frontot sürgető felhívását követően, április 17-én (tehát a nevezetes találkozó után egy nappal) aláírás nélküli rövid jegyzet jelenik meg a Népszavában. „Zilahy Lajos is alighanem megkapta a reformkorszak spanyoljárványát” -szól a cikk. „Jellegzetes mai betegsége ez majdnem minden szerencsésfajú fiatal intellektuelnek, főleg pedig írónak, az egy Németh László kivételével.” A glossza a továbbiakban megkérdőjelezi, hogy a valóban nagy formátumú, Ady-méretű írók közös platformra kerülhetnek a kormányhatalommal. E Népszava-beli reflexió föltűnően enyhe „dorgálás” tehát, s ami külön is figyelemre méltó: Németh Lászlót még ebből a körből is kivonja. (Jóllehet ennek semmi indokát, magyarázatát nem adja a lap.) A május 1-jei ünnepi Népszava Mónus-cikke a reformok ügyében is megismétli álláspontját: „Polgári írók arról beszélnek, hogy a ’reformkorszak’ támogatására síkraszállnak. Ok is érzik, hogy csak parlamenti többséggel ez a reformkorszak nem születhetik meg, ha nem sorakozik fel és nem fejti ki erőit a reformokat követelő néptömeg.” Feltűnően mérsékelt ez a hangvétel is, ami különösen akkor érzékelhető, ha összevetjük a többi baloldali állásfoglalás tartalmával és hangnemével. Mónusék fontosnak tartják, hogy a Gömbössel való találkozón résztvevő népi írók közül is megszólaltassanak néhányat. Ebben a számban közük ugyanis a lap körkérdésére („Milyen reformokat tart szükségesnek?”) adott válaszokat: többek között Zilahyét, Illyését és Szabó Lőrincét. (Igaz, szót kap Ignotus Pál is, aki félreérthetetlen keménységgel utal az „irodalmi teadélutánok vérszerződéses meghittségé”-re..) A centrumot képviselő szociáldemokrata álláspont a „polgári” reformírókkal kapcsolatban csakugyan világos: mérsékelt bírálat, ami azonban nem zárja ki a közeledés lehetőségét. Annál kevésbé, mivel Mónus Illés egyik alapelve, egyik politikai axiómája szerint a fasizmus elleni összefogás és harc vezető ereje a „polgári társadalom”, amely mellé a munkásságnak támogatóként, tömegerőként kell felsorakoznia. Nem mond ellent ennek a szövetségi irányelvnek József Attila Szocializmus-beli értékelése (1935 május) az Új Szellemi Frontban való résztvevőkről, mert hiszen relatíve nagyobb (elsősorban Zilahyt érintő) szigora ellenére is lényegesen enyhébben (és kulturáltabban) bíráló, mint például az Esti Kűrire (Ignotus Pál), a Pesti Naplóé (Bálint György), a Korunké (két cikkében Újvári László, majd Jancsó Elemér), vagy éppen a Századunké (Ignotus Pál). Ugyancsak ebben a Szocializmus-számba ír cikket Mónus Illés is, aki úgyszintén a magyar írók helyét keresi és jelöli ki a „reformzuhatag”-ban, Mónus nem hagy kétséget afelől, hogy az írókat tiszta szándék vezette, vezeti. Nem volna-e helyesebb — kérdezi azonban —-, ha a kormány mellett való propaganda helyett „a reformoknak csinálnának propagandát? [...] Hisz Németh László is megállapította — most már többszörösen —, hogy a követelődző és reformokért harcra kész tömegek nélkül a kormány e reformokat aligha valósíthatja meg, mert hiszen nincs, aki azokat számonkérje!” Vagyis: Mónus éppen Németh László álláspontját jelöli meg követendő példaként. (Nem sokkal később Illyésről is hasonló célzattal szól Mónus.) A Népszava továbbra is rendszeresen szemlézi a Választ, benne Németh László egy-egy írását is, nem ír viszont a Tanú reform-számáról. Az óvatosság magyarázata — a bizonytalanság. Németh László „szövetkezeti” szocializmusáról ily bizonytalan fogalmazással ír a lap: „Németh László újfajta telepítő agrárszocializmus-félét hirdet életcéljának.” A Gömbös-féle „reformfasizmus” bírálatával kapcsolatban viszont Németh László reformprogramját is bírálja Vándor (azaz: Rónai) Zoltán a Szocializmus 1935. augusztusi számában. „Ott ahol a ‘reformkorszak’ beköszöntője a munkásönkormányzat elleni fenyegetés — írja Rónai —, ott nem várható szabad paraszti önkormányzat. Ott igazi szövetkezetek helyett bürokratikus álszövetkezetek burjánzanak majd. A fasizmusok természetének nem ismeréséből fakadó illúzió Németh Lászlónak a Tanú reformszámában 57
