Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Monostori Imre: A szociáldemokrata sajtó Németh László-képe a 30-as évek közepén
Ugyanakkor Fejtő is szóvá teszi Németh fasizmussal kapcsolatos reagálásainak némely ellentmondását, nem mindig kellő határozottságát. Azt írja ugyanis — az időrendet azonban megfordítja —, hogy Németh a „Tanú régibb számaiban még világosan látta [...] a fasizmusok jövőtlenségét[. ..] Újabban azonban a rokonszenv némi rezdüléseit véljük érezni hangjában, ha róluk szól.” E rendkívül óvatos fogalmazás azonban azt is sejteti, hogy Fejtő semmiféle analógiát vagy eszmei rokonságot nem lát és nem föltételez, sokkal inkább fogalmi pontatlanságaira figyelmeztetné Némethet. Egyetért vele abban, hogy valóban szocialista feladat az „oltás”, az „európai kultúra legnemesebb hagyományainak a tömegekbe oltása.” (Persze ez az oltáselmélet nem azonos a Némethével, amely elsősorban a „vad” mozgalmak esetleges megnemesítését is kívánatosnak tartja.) S miután Fejtő joggal bírálja a marxizmussal kapcsolatos mereven elutasító álláspontja miatt (rámutatva arra, hogy Németh valójában nem a marxizmus lényegének, szellemének az ellensége, hanem önnön tévesen értelmezett álláspontját veti el), és szóvá teszi Németh gondolatmenetét a fordított „Marcia su Roma” teóriájáról; azt a felismerését hangsúlyozza, amellyel őutána (a Gondolat egy cikkét kivéve) még évtizedekig adós maradt a Németh László-i ideológiát és jövőképet pusztán a „harmadik út” teóriájává egyszerűsítő-vulgarizáló marxista értékelés. Fejtő ugyanis azt is hangsúlyozza, hogy a „minőségi termelés és a marxi szocializmus célkitűzései semmiféle ellentétben nem állnak egymással. [...] de a minőségszocializmus különvalóságának tételezése egyoldalú és káros.” Vagyis Fejtő mondja ki először azt, amit Németh László később maga is hasonlóképpen fogalmaz meg: „A szocializmust mint gazdasági rendszert jónak éreztem, de azt is éreztem, hogy valami kell hogy jöjjön hozzá.” Ezt a valamit „első megközelítésben Minőségnek neveztem[...] (A Fejtő cikkével pontosan egy időben megjelenő, a Nemes—Nágel szerkesztette első — tehát még nem kommunista — Gondolat-számban viszont — csakúgy, mint egy 1934 decemberi Korunk-cikkbcn is — a Németh László-i „minőségszocializmus” egyértelműen az olasz fasizmus, kisebb mértékben a hitlerizmus bizonyos „reformjai” paralelljének minősül.) * * * A Népszava 1935. február 27-ei számában élesen támadja a „reformnemzedék” Vigadóbeli gyűlését, az MSZDP Országos Ifjúsági Bizottsága pedig állásfoglalást tesz közzé, amelyben elhatárolja magát a jobboldali fiatalok e csoportjának, szervezetének reformokat követelő, de „brutális valóságától”. Néhány hét múlva Mónus cikke taglalja a „reformkorszak” főbb kérdéseit, áprilisban és májusban pedig jószerivel az egész magyar sajtót elönti a reformláz; majd az április 16-i a Gömbös és a népi írók egy csoportja (benne Németh László) közötti találkozó hatalmas sajtópolémiába torkollik. A szociáldemokrata álláspont jóval óvatosabb és tárgyilagosabb, tényszerűbb is a reformmozgalom körüli nagy felbuzdulás értékelésében, mint a marxista—kommunista Korunk avagy a radikális Gondolat. Mónus Illés cikke a Szocializmusban arra a gondolat- menetre épül, amely szerint meg kell különböztetni az agrárdemokrácia jelszavait, a baloldal programját kisajátító kormányköröket, valamint a „jóhiszemű reformátorokat”, akik — miként Németh László a Lesz-e reform? című cikkében ki is fejtette — igenük „a szükséges belső reformokat”, de azt is látják, hogy ezek keresztülviteléhez hiányoznak a tömegek. Mónus illúziókat oszlató módon szögezi le cikkében: „A tömeg érzéke és ösztöne kitűnő”, — nem hiszi el a fasizmusnak, „hogy az ő érdekében való ’reformkorszak’ lehet [. •] » A Szocializmusnak ugyanebben a számában (1935 március) két írás is foglalkozik a magyar ifjúság politikai arculatával, — mindkettőben hivatkoznak Németh Lászlóra is. Az első cikk egyetértőleg idézi a Tanú 1934. VIII. számában megjelent Helyzetképből az ifjúságnak (az 1930-as évek ifjúságának) a marxizmushoz való viszonyát. Fülöp Ferenc írása is hasonló témát feszeget: „a szocializmussal szemben a többség vagy idegenséggel, közönnyel vagy ellenségességgel viseltetik. S az idegenség megvan abban a kisebbségben 56
