Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Monostori Imre: A szociáldemokrata sajtó Németh László-képe a 30-as évek közepén
Mindamellett a Szocializmus (miként a Népszava is) Mónus szerkesztése alatt is folytatja antibolsevista irányvonalát, noha mindkét orgánum napirenden tartja a népfrontosság kérdéseit. Az SzDP megújuló irányvonala természetesen érezhető a párt másik — hatását, tömegbefolyását tekintve inkább az első számú — orgánuma, a Népszava szerkesztési elveiben is. A párt vezető politikusai (Weltner, Buchinger, Mónus) mellé kitűnő írók, kritikusok, publicisták sorakoznak fel: Kassák Lajos, Veres Péter, Szélpál Árpád, Jemnitz Sándor, Bresztovszky Ede, illetőleg: Illyés Gyula, József Attila, Kodolányi János, Zelk Zoltán, Supka Géza, Sértő Kálmán, Sándor Kálmán, Vámbéry Rusztem, majd később Fejtő Ferenc, Darvas József, Gelléri Andor Endre, Tersánszky J. Jenő, Vészi Endre és mások. E valóban parádés névsor is bizonyítja, hogy a Népszava a 30-as évek közepén minőségi változáson megy át. (A kulturális rovatot a szociáldemokrata baloldalhoz tartozó Szerdahelyi Sándor irányítja.) S a Népszava ekkortájt nemcsak színvonalas, de bátor lap is: a spanyol népfront győzelmét, majd a polgárháború eseményeit (Spanyolországból a lap különtudósítója küldi a legfrissebb híreket) harcos antifasiszta agitációra használja fel. Sokat foglalkozik a Népszava a francia népfront eseményeivel is. 1936 nyarán éri el a lapban a forrpontot a spanyolországi — s általában: bármely országbeli — fasizmus kíméletlen kritikája (abban a periódusban tehát, amikor rövid időre Bresztovszky Ede irányítja a lapot). A következmény: Kozma Miklós belügyminiszter betiltással fenyegetőzik, s Bresztovszky helyére a párt vezetősége Mónust állítja, aki mint jeleztük, megtartja a Szocializmus szerkesztői — mai értelemben: főszerkesztői — posztját is. Németh László fölfedezése” A szociáldemokrata sajtó számára 1933—34-ben még nem igazán fontos Németh László szerepe és munkássága. Pedig ekkor Németh túl van már a Nyugattal (és Babitsosai) való szakításon, túl van Babits, a Magyar Szemle, illetőleg a Korunk nem mindennapian kemény kritikáján is. A Népszava nem vesz tudomást a Tanúról, de még az Ember és szerepről sem. Számára — érthető persze — fontosabb alakjai, személyiségei a magyar irodalomnak, szellemi életnek, (akikről már kritikákat is közöl): Illyés, József Attila, Matolcsy Mátyás, Radnóti, Pap Károly, Kovács Imre, Bálint György, Vészi Endre. Németh László nevére a Válasz alapításakor figyel föl a Népszava. A Válasz azzal a szándékkal indul — írja — „hogy a ’Nyugat’ megöregedett szelleme helyére a fiatalság, az új magyar írónemzedék tehetségeit állítsa.” Mindazonáltal a rendszeres folyóiratszemlék emlitésein kívül a lap nem ír Némethről. (A Szocializmus — miként láttuk — 1934 végén foglalkozik először Németh egyik esszéjével.) A marxista baloldalról a Korunk reagál először Németh László marxizmussal és szocializmussal kapcsolatos állásfoglalásaira (1933 november és 1934 február), kísérletet sem téve vitapartnere megértésére, sőt a második cikkben kifejezetten és méltánytalanul durva tónusban. Ugyané kérdésnek a szociáldemokrata oldalról való megközelítése egészen más hangnemű és más célzatú is: Némethben nem ellenséget, hanem potenciális szövetségest lát. Fejtő Ferenc Németh-értékelése toleráns és konstruktív. Alkalmas arra, hogy a vitás kérdéseket az érvek (és ne a kiátkozás) erejével döntsék el. (Fejtő emberi kvalitásait is minősíti az a körülmény, hogy állásfoglalását nem befolyásolja az Ignotus, Hatvány és Ignotus Pál vezérletével 1934 tavaszán kirobbantott s igen durvává fajuló polémiasorozat Németh és Illyés állítólagos antiszemitizmusa ürügyén, amely aztán még hosszú hónapokig mérgezte az amúgy is összekuszálódott magyar szellemi közéletet.) A Magyar narodnikik — Fejtő szóban forgó cikke — pontosan jelöli ki Németh László helyét a magyar progresszió különböző áramlati között. Korántsem arról van szó persze, mintha Fejtő itt Németh védelmére kelne, ámde ez a legelső írás a baloldalról, amely nem megbélyegezni, hanem megérteni akarja Németh László gondolkodását, jövőképét. 55
