Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Pápay Zsuzsa: A lakodalmi ajándékozás rendszere egy észak-magyarországi faluban
állítható, hogy van, és volt, mert ez az ajándékozási rendszer lényege. A pénzzel csak egyértelműbb helyzet teremtődött, igaz, vele együtt lezárult egy naivabb — és szegényebb — korszak is. Az ajándékozás fenti rendszeréből a ma ható értékek kristálytisztán kiolvashatók. A rendszer lényege: a bizalom. Hisznek abban, hogy amit ma adnak, azt évek múltán visszakapják. Biztosítékuk: a szégyen és a lelkiismeret, a külső kontroll és a belső hang. (A megszégyenítéstől félt az az asszony, aki a szokásosnál egy nappal előbb vitte az ajándékba szánt „kötelező” tortát, hogy a háziasszonynak legyen mivel kínálni a már napok óta ott segítő embereket. Másnap egész úton azon kesergett, hogy most őt a többiek torta nélkül látják: „nem tudják, hogy én már elvittem.”) Minden ember minden pillanatban adós is, meg hitelező is egyszerre. Az életkor előrehaladtával az adós egyre inkább hitelezővé válik, olyan hitelezővé, aki maga soha, hanem saját gyereke kapja majd vissza az egykor nyújtott segítséget, vagyis valójában neki hitelez. Végül is ez olyan pénzügyi tranzakció, amelyben a pénz állandóan forog és ezáltal mindenki jól jár. Jó a hitelt kapónak, mert az indulását megkönnyíti, jó a hitelt nyújtónak, mert a pénzt kamatos kamattal kapja vissza. „Akinek viszünk, igyekszünk visszaszolgáltatni annak az értéknek megfelelően. Hát esetleg egy kicsit megtoldjuk ugye, mert azóta sajnos minden ár emelkedett.” Az infláció mértéke egy irányszám: az 1980-ban adott 5 000,— Ft körüli ajándékot vagy pénzt öt év múlva 5 500,— Ft-tal illik viszonozni. Az alsó határ egyre feljebb tolódik, a hetvenes évek végén 200,— Ft-ot adott még a legtávolabbi rokon, ismerős vagy barát is, ez az összeg a nyolcvanas évek közepére 500,— Ft-ra nőtt. (Címleteknek megfelelően van: 500,1 000, 1 500, 2 000,— Ft stb., közbeeső érték ritkán.) A viszonzott pénz nagysága függ a rokonság fokától, a kapott ajándék értékétől, az ajándékozó és a megajándékozandó család gyerekeinek számától. Nézzünk egy példát. „Öt évvel ezelőtt 6 000,— Ft körül vett a lányom keresztanyja a lányomnak ajándékot. Hát én most úgy gondoltam, hogy 12—13 ezer forintig viszonzok neki, mivel nekem három, neki meg két gyereke van.” Adataink: idő, forint, rokonságfok, gyerekszám. Az ajándék értékét az egész családra számítják, nem családtagonként. A keresztanya feltehetően a másik két gyereknek is hasonló értékű ajándékot vesz majd: 3x6 000,— = 18 000,— Ft. Ez a 18 000,— Ft lesz a visszatérítendő összeg. Ezt kell osztani az ajándékot adó (hitelező) család gyerekeinek számával. Tehát ha két gyerek van, akkor csak két részletben tudja visszafizetni, azaz az egy gyerekre jutó összeg 9—9000,— Ft. Az asszony 12—13 000, — Ft-ról beszél, vagyis 3—4 000,— Ft-tal többről. A különbözeiét inflációra szánja, és még megtoldja valamivel, mert — érvel egy lányos anya — „most már az a divat, hogy többet vesznek, évről évre mindenki több pénzt ad, mert akkor többet várhat vissza.” Vagyis a gondos szülő azzal is biztosítja gyermeke jövőjét, hogy egyre drágább ajándékot visz. Bizalmasabb kapcsolatban a fiatalok szülei előre egyeztethetik kiindulási alapjukat. Egy középkorú nő mesélte, előfordult, hogy egy lagzi előtt álló anya arra kérte „ne költsél rám sokat, mert nekem három gyerekem van, neked meg egy. Nem tudom majd viszonozni.” A „ráadásban nemcsak infláció és nem is csak gondosság, hanem mutatás is van: versengés, mint ahogy az egész lakodalomban, és egy kicsit az egész életben is. Amikor a téesz és a háztáji megerősödésének köszönhetően úgy látszott, hogy az élet- színvonal nemcsak stabilizálódik, hanem fokozatosan nő; emelték a „téteket”. Megtorpanással nem számoltak. Amikor az bekövetkezett, és érzékelhetővé vált („tavaly még az egyik fizetést félretettük, az idén már azt is feléljük”), érintve először a bérből és fizetésből élőket, majd a többieket is — már nem lehetett megállni. Az „emelés” normává lett: berzenkedés ugyan van, de változás még nincs. „Bolond volt, aki kitalálta, méginkább aki rátett. Nemhogy kihalna, inkább erősödik.” Van úgy, hogy egy nyáron, hat—nyolc lagziba is hivatalos a család, akkor az 18—25 000,— Ft kiadást jelent, de ha közeli rokon is van benne, még többet. (Ma egy nagyszülő unokájának 10—13 000,— Ft között ad, egy keresztszülő 10—20 000,— Ft-ot, nagynénik, nagybácsik is hasonló mértékben, a többiek 500—5 000,— Ft-ig.) A lakodalom költsége a szülőket terheli, összege jelenleg 80— 50
