Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Baán Tibor: „Milyen üzenet bízatott reá?” (Baka István versvilága)
Baán Tibor „Milyen üzenet bízatott reá?” — Baka István versvilága —-JL^aka István a líra hagyományos alapjait elfogadva, annak keretein belül viszi véghez újításait. Három verskötete (Magdolna-zápor, 1975; Tűzbe vetett evangélium, 1981; Döbling, 1985) már elegendő alapot szolgáltat ahhoz, hogy megválaszoljuk, miben áll műveinek sajátossága, hogy a korunkat (is) jellemző értékinfláció, átértékelődés ellenében milyen értékekre épít, milyen eszközökkel kelt hatást. A miértek alaposabb vizsgálata előtt elégedjünk itt meg annyival, hogy költészetének rendezettsége, fegyelmezettsége, valamint hitele indokolja a versolvasók kitüntető figyelmét. Tarján Tamás, a költő első kötetét elemezve a következőket írta: „Baka István lírája szűk és zárt egész. Erénye éppen a zártság, a maga körén belüli teljesség; s fogyatékossága lehet a szűkösség s a belőle következő olykori önismétlés. Kötete kicsiny, de teljes — akár egy esőcsepp.” Baka István az Elérhetetlen föld című antológia zászlóbontással fölérő megjelenése után Veress Miklóssal, Nagy Gáspárral együtt indul útjára. Mindhármuk kötetében találunk — a könyvek megjelenési éve: 1975 — történelmi ihletettségű verseket, amik folytatják a „kilencek” hasonló feladatot vállaló költőinek, így Utassy Józsefnek és Kovács Istvánnak klasszikus elődökhöz — utalnék itt Ady kuruc verseire — és élő klasszikusokhoz kapcsolódó törekvéseit. Mindegyik alkotóra illik Nagy Lászlónak az Elérhetetlen föld című antológia előszavában megfogalmazott lírai látlelete: hogy „a torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viselik belül.” E költőien jellemzett létállapot, mint erre Szakolczay Lajos is utal Nagy Gáspárról szóló elemzésében, nem egyszerűen egy emberi magatartást minősít, hanem egy nemzedék eszmélésének jegyeire, a kelet—közép-európaiság lényegi tartalmára is utal. Baka István és nemzedéktársai legígéretesebb alkotásaikban a hetvenes évek elején megerősödött történelmi érdeklődés sodrában önmaguk, nemzedékük és a magyarság történelmi szerepének, feladatainak megértésére, meghatározására törekszenek. A költő Magdolna-zápor című kötetének felépítése a jelen (Az udvar fája), a múlt (Prédikátor-ének), és a jövő perspektíváinak, az illúziókkal való leszámolás (Legenda, hát lehullasz) stációin keresztül érkezik meg az Ima című ciklust alkotó versek öntörvényű, sajátosan átértelmezett bibliai motívumokat felhasználó, sorsfaggató, mitologikus szemléletéig. Baka István rejtőző költő, aki mindent a képekre bíz. Az udvar fája című ciklus versei hatásukat allegorikus kétértelműségüknek, tehát egy külső és egy belső táj, a lombok, az ágak, az erdő, a fű és egy lelkiállapot, emberi léthelyzet sokjelentésű kibontásának köszönhetik. E József Attilán iskolázott táj versekben a tárgyias-leíró jellegen átütő antropomorfi- záló metaforákkal találkozunk: „Esőkkel mosdatott tenyérke: zöld lomb mitől félsz e falak között?” ( Az udvar fája) Prédikátor-ének című ciklusának zömmel történelmi szerepverseiben már igazi eredményeket mutathat föl a költő. Személyisége ugyanis, épp rejtőző alkatánál fogva, különösen 18
