Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Két uráló Moldvából (Farkas János-Cserepes László-Nagy Ferenc gyűjtése)

El kell vegyük a gyermekeinket,

Vigyük az Úr Istennek a házába,

S kérjük az Úr Istent,

Hogy vegye le riólunk a nagy haragját,

S aggyon áldást mezeinkre.

A gazda mikor hazajött,

Kezdte szerzeni elő az ekéket.

Mikor előszerzette, elindultunk szántani.

Mikor odaértünk a darabhoz, eketaligához,

És ökrököt fogtunk.

És szántani keztünk,

S a gazda azt felelte:

Úr Isten, segícs meg a mai napra,

S áld meg hol munkáljunk.

Szántottunk s mikor elvégzettük szántani,

Kifogtuk a zökrököt, hogy nyugoggyonak meg.

A gazda elvette a búzát, kezte vetni.

Mikor elvégzetté vetni, azt felelte:

Úr Isten, szenteld meg a mezeinket E szép csendes esővel, s aggy áldást mezeinkre.

S őrözd meg a mezeinket a kőesőtől.

Hogy a szógák meghallták,

Hogy a gazda megemlíté az Istent,

Nagyörömvel felkőtek, béfogták az ökrököt S odatették a bor’nához.

Mikor elvégzettük bor’nálni, hazaindultunk.

Mikor hazaértünk, bétettük az ökrököt az istállóba.

De otthon nem ültünk sokat,

Csak két hónapot s felet.

Ászt felelte a gazdaasszony a gazdának:

Meg kéne járjuk a búzát.

Elment a gazda s kihozott az istállóból E’ szép fehér lovat.

Felkötött e’ két-három harangot riá,

S odahozta az ajtó eleibe.

A gazdaasszony kihozott egy szép lepedőt,

S felveté a ló hátára, s elkészíté szépen a lovat.

A gazda felült a lóra s elment járja meg a búzát. Mikor odaért a darabhoz, leszállóit a ló hátáról. Megkerülte a darabot, kitépett e’ marokval.

Erőst szép vót a búza, meg vót érvel.

A gazda felnézett az Úr Istenhez s azt felelte:

Úr Isten, honnat érdelmettük?

Olyan szép búzát rendeltél nekünk!

A gazda felült a lóra s hazaindult.

De a gazdaasszony itthon megmosta szépen a zasztalt, Kitette a ház közepire,

S várta haza a gazdát a búzával.