Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Két uráló Moldvából (Farkas János-Cserepes László-Nagy Ferenc gyűjtése)

De a gazdaasszony elvette a gyermekeit, Letérbültette, kérték az Úr Istent,

Hogy rendeljen nekik szép búzát,

Hogy tuggyák nőtetni a gyermekeiket,

Az Úr Istennek a nevivel.

A gazda mikor hazajött, bétette a lovat az istállóba, Béjött a házba, letette a búzát a zasztalra.

Olyan szép vót a búza, hogy a ház megvirágosodott. A gazdaasszony felköt térgyrül a gyermekei’el,

S odanéztek a búzához,

S azt felelte a gazdaasszony a gazdának:

Erőst szép a búza, meg van érve.

Kell keresnünk tizenkét nap számosat,

Mennyünk aratni.

Elment a gazda s keresett.

Mikor hazajött, mongya a gazdaasszonyának:

És kaptam tizenkét nap számosat.

Regvei eljöttek a napszámosak s a gazda elvette. Adott egy-egy két pohár pálinkát nekik S elvitte a darabhoz.

Mikor odaértek a darabhoz, rendbeálltak,

Kezikbe vették a sólókat és keresztet vettek,

Azt felelték:

Segícs meg, Úr Isten, a mai napra!

És aratni keztek.

Marokba tették,

Markokbul kévéket csántak,

Kévékből feleket csántak és kicséplelték.

És törökbúzát őrölni készícsük.

No csak, jó testvéreim, induljunk előre,

Hogy a mónárt kapjuk felébredvel.

Megtalálkodzunk a mónárval.

Szólunk nekie: Jó napot, mónár úr!

Hová lett a malom, hogy őröljön nékünk?

Nagy leszen a hatalma.

De a mónár szerte-szertekintett,

A lisztes kalapjával a malmának intett.

Azt felelte: Gyeri rögtön, malmom.

Őrölj rögtön lisztet, ezek az idősseknek.

De a malom érkedzék na’ lélekszakadval, azt feleli: Öncsék a búzát a nagy éles kasba.

Változik búzalisztre, belőle sütnek nékünk kenyeret. A füstös disznólábat aggyák nékünk ajándékba,

De már ha gazdaasszonynak a’ jár a szüvibe,

Vaj-e néhány frankot aggyon nékünk,

Nem mongyuk való ne legyen, hanem való legyen. Jó testvéreim, a Zisten áldása szálljon Erre az egy házra,