Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Erdődy Edit - Veres András: Kételyek és kényszerek szorításában (Ember- és életeszmény alakulása az 1945 és 1956 közötti novellairodalmunkban)
között, 1949, Nagy Lajos: Az ember és a kutya, 1952). Közülük három az időszak elején született (sőt az egyik, Déry elbeszélése még korábban, csak a publikálás esik 1949 januárjára), tehát inkább tartoznak az előző periódushoz, mint ehhez. Már ezért is megkülönböztetett figyelmünkre tarthat számot a kivételt egyedül képviselő novella, Az ember és a kutya, Nagy Lajos írása, amely a Csillag 1952. szeptemberi számában jelent meg. Valóban zavarba ejtő mű, melynek összefüggő cselekménye sincs. Egy Pest környéki üdülőben folyik a megszokott élet, megérkeznek az újabb (szezon végi) turnus vendégei, akik ismerkednek egymással, a személyzet dolgozik és pletykál, a gondnoknő pedig ügyel a közerkölcs tisztaságára. Az isten háta mögötti helyen önként adódik, hogy állandó beszédtéma a vendégek között: milyenek is a kutyák és miképp kell bánni velük. De a kutyák is osztályozzák az embereket; a környék gazdátlan ebe, Hektor például jó és rossz embereket ismer: a jók enni adnak neki, a rosszak nem. Igaz, olyan emberek is vannak, akik nevetnek rá, megsimogatják, de enni nem adnak — ilyenkor Hektor nem tudja, hogy melyik kategóriába sorozza őket. Abban viszont különbözik az emberektől, hogy azokra sem haragszik meg, akik semmit se adnak neki. Az emberek és a kutyák között felállított játékos—ironikus párhuzam nemcsak mindenfajta kategorizálás önkényességére figyelmeztet, hanem a szereplők által reprezentált világ tökéletes értékzavarára is. Kiderül, hogy nincs nagy különbség az emberek és állatok viselkedése között: ez is, az is méltatlanra pazarolja szeretetét, külsőségek alapján ítélkezik, csak az erőt és a fellépést becsüli, az öregekkel pedig nem törődik. Az üdülő hölgyei például (a vendégek is, a személyzet is) a magabiztos, erőszakos és durva Bárd József bokszbajnokot tartják a legtöbbre, miközben megmosolyogják és lenézik a társaság művész tagjait. Figyelemre méltó híradás ez a hivatalos elképzelésektől — legalább részben — elütő valóságos értékrendről, de egyúttal arról is, hogy ebben a teljesítmény- és sikerorientált társadalomban a tényleges és hivatalos rangsor élén egyaránt a sportember áll. Tehát e novellában is érvényesül a szerzőjét korábban jellemző keserű világlátás. 1945 után Nagy Lajos is (mint Déry) a kommunista párt által favorizált író volt, az 1948-as fordulatot követően azonban kényelmetlenné vált a politikai vezetés szemében s háttérbe szorult. 1952-ben ismét több írása jelent meg; a mi válogatásunkba bekerült három közül kettő sematikus alkotás (Zsuzsira nagyon vigyáznak, 1952, Rokonság, 1952). Az ember és a kutya viszont — ha óvatosan is — megkísérel számot vetni a korral, felcsillannak benne az író régi erényei, s tükröződnek a közelmúlt kiábrándító tapasztalatai is. * * * Az 1953—1956-os periódus termését huszonöt szerző negyven novellája képviseli, ezek négy folyóiratban (Csillag, Irodalmi Újság, Új Hang, Dunántúl) jelentek meg. Az arányok nem mutatnak javulást az előző időszakhoz képest, sőt a publikálás fórumainak számát tekintve még tovább romlott a helyzet. A korszak politikai küzdelmeinek kevés nyomát találtuk a novellákban, de ez érthető. Az 1953 júniusában hozott központi vezetőségi határozat és az új kormányprogram nyomán kibontakozó reformfolyamat alig másfél év után elakadt, a sajtó pedig vonakodva követte — túlságosan is működtek a régi reflexek. A dogmatikus vezetés visszatért korábbi gyakorlatához, 1955 decemberében ismét ez volt olvasható a Társadalmi Szemlé-ben: „még az íróknál is jobban ért az irodalomhoz a párt”. Mészöly Miklós 1949-ben írt novellája, a Sziklák alatt megjelenhetett 1954-ben. Déry Tibor 1955-ös elbeszélése, A téglafal mögött csak 1956 augusztusában került publikálásra, később, mint az 1956-ban írt Szerelem. 1956 tavaszán kapott új erőre a reformmozgalom, mindenekelőtt az SZKP XX. kongresszusának bátorító hatására. Ismeretes, hogy milyen jelentős szerepet játszottak benne az írók. A Petőfi Kör június 27-i, a sajtó és a tájékoztatás kérdéseiről folytatott vitáján Déry Tibor vetette föl elsőként a szocialista rendszer strukturális átalakításának szükségességét. Három nappal később kizárták a pártból, s betiltották a Petőfi Kör működését. Eltelt 77
