Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - A megszűnt értékek helyébe új értékeknek kell kerülniük (Vekerdy Tamás pszichológussal beszélget Bosnyák Sándor)
A világot másképp is lehet látni. Rejtély például előttünk, hogyan nézhették a kínai orvosok az emberi testet, hogy felleljék rajta az akupunkturás gyógykezelés 4—6—700 pontját. Ma nagyon finom műszerekkel vizsgálva úgy találjuk, hogy ezekben a pontokban a nemlétező vezetékek mentén a bőr elektromos ellenállása más, mint máshol. De honnan tudhatta ezt a kínai orvos? Ők azt állították, van egy látásuk az ember lelki vagy szellemi szervezetéről, s így rajzolták le azt a pszichikai atlaszt. A régi kultúrák más módon, más tudatállapotban közelítettek az emberhez. Az ajurvédi- kus gyógyítók például, akik máig működnek Indiában, meditációval közelítik meg az embert. Garaudy, aki a Francia Kommunista Párt központi bizottságának a tagja volt, azt mondta, hogy szűkkörű az a gondolkodás, amely elzár bennünket a többi tudatforma felfedezésének lehetőségétől. Fel kell tennünk, hogy a többi tudatforma is felfedezett valami igazságot az individuumról és az univerzumról, a világról és az emberről. Még egy példát: Jung azt mondja 1919-ben, mikor vége a háborúnak: ne higgyük azt, hogy vége a rémségeknek is. A rémségek folytatódni fognak, mert egy olyan korszak, amely csak racionális és teljesen elfojtja az emberben levő nem racionálisai, az az irracionalitásnak iszonyatos erejű kitöréseivel számolhat. Az irracionalitás, amely hatalmas erő, teremtő erő; sőt, megfelelően kezelve, gondozva, a racionalitással összekötve és harmóniába hozva: kreatív erő — egy végzetesen racionalista korszakban elfojtódik és roncsolóan tör a felszínre. Pszichológiai értelemben: pusztító tömeg járvány okát okozva tör a felszínre. Jung a háborúkat is ilyennek tartja. Az a felfogás, hogy csak ráció van, pusztító, és előhívja az irracionalizmust, teret nyit a pusztító irracionalizmusnak. Az a racionalizmus, amely a rációt arra használja fel, hogy az irracionalizmussal megkösse a maga kompromisszumát — a világossághoz vezet. Az emberi életben mind a két aspektus érvényesülésére szükség van. Még egy példát hadd mondjak. Hosszú vizsgálat után derült ki, hogy azok a gyerekek teljesítenek jól az iskolában, azok tudják „hozni” meglevő képességeiket, akik nagy érzelmi biztonságból jönnek és azok kerülnek hátrányos helyzetbe, azok nem tudják nyújtani a bennük levőt, akik érzelmi deprivációban, érzelmi nélkülözésben szenvednek. Ilyen szoros összefüggés van az intellektuális teljesítőképesség és az ember érzelmi beágyazottsága között, ami megint csak azt mutja, hogy az ember teljes egész, nem lehet egy részét külön venni, mert ez az egyénre is és a társadalomra nézve is pusztító lesz. Az idő szerepe is megváltozott. Paraszt-őseim még a nap járásához, az évszakok változásaihoz, a jeles napok ünnepeihez igazították életüket. Szent György napján például — hiedelmeik szerint — előbújnak téli fészkükből a kígyók, a gyermekek naphivogatót énekeltek, a béresek új szerződést kötöttek gazdáikkal. A szokások bekapcsolták az embert a természet egyetemes ritmusába. De az idő felgyorsult; többet akarunk termelni, s a több termelés érdekében nitrogénes műtrágyával szórjuk meg a földeket, gyorsabbnál gyorsabb járműveket találunk ki, számítógépekkel fokozzuk gondolkodásunk sebességét. Nem fenyeget-e bennünket olyan veszély, hogy ebben a rohanásban elveszítjük a „természettel együttjáró” ritmusunkat? De igen, feltétlenül, sőt ez már meg is történt. Megint csak egy démoni manipuláció és mahináció áldozatai vagyunk. Miközben egyre jobban igyekszünk az idővel takarékoskodni, egyre több időnk megy veszendőbe. Az ősi nagy bölcsességek ugyanúgy tudják, mint a pszichológia, hogy a nagy, kreatív, az egész embert kifejező tetteket mindig nagy tétlenségi periódusok előzik meg. Egy. kínai eredetű fejtegetésre utalok, ahol arról van szó, hogy nagyon ritkán kell tenni valamit. A tett — és ezt Karácsony Sándornál is megtaláljuk — mindig transcendens eredetű, mélyebb és magasabb rétegekből származik, a kínaiak szerint isteni indíttatású. Csak akkor kell tenni, ha az Isten, az istenek, az ősök lelkei — nevezzük bárhogy — erre indítják az embert. Különben nem, mert ellenkező esetben egy űr keletkezik, s ebbe az űrbe a démonok seregei tódulnak be. Az egész európai és euramerikai civilizáció a nem 9
