Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - Peternák Miklós: Előtér és háttér a fotográfiában

— a vőlegény, addig a másikon — 2b — a menyasszony jobbján van a nő ill. férfi, az egyiken mindketten ülnek, a másikon a menyasszony áll, az egyiken a pár egymásra, a másikon a kamerába néz, az egyiken mindkettőjüknek csak egy-egy kézfeje, de 3 cipő, míg a másikon három kézfej és három cipő látszik stb.)

Figyelmünket a környezet köti le — nézzük előbb a 2b képet. Világoskék, homogén padlószín, rajta fehér szék, melyen a férfi ül. Hátul, a kép két oldaláig illetve felső széléig kifutó fotóposzter (táj, fákkal, virágokkal, vízzel). A padló és a poszter találkozásánál keskeny árnyéksáv, balra, nem sokkal e fölött a kép szélén keskeny, sárga, idegen anyagtól

— mint a másik képről megtudjuk: függönytől — származó folt „lóg be.”

A világítás jeleiként a padlón lévő árnyékok és a poszter csillogása, valamint különböző részeinek (darabjainak) egymáshoz illesztésekor keletkező, s a reflexfény és az okozott árnyék által felerősített, az illesztés helyéről, az „átfedésről” árulkodó vonalak vehetők észre.

A poszter és a padló találkozása a kép horizontális éleivel majdnem párhuzamos, egyenes. A poszter szolgál a menyasszony által kézben tartott virágcsokor hátteréül (e színt ellentpontozza a kompozíciót tekintve a jobbra, lent, a poszterfotón lévő virág színe), míg a szék alsó része (lábak) a padlótér, felső része (a háttámla) a poszter síkvetületébe nyúlik. A sárga folt nem ad önmagában elég információt arra vonatkozóan, mi a „valóságos” funkciója, de az jól kivehető, hogy a poszter „előtt van”, az előtérhez számítható, mint a virág, vagy a szék. Utóbbi, mint konkrét és stabilan álló tárgy, egyértelműsíti a padló világos sávját — igazából nincs is módunk arra, hogy a környezetet — az 1. példához hasonlóan — dekoratív /ornamentális jelentéssel ruházzuk föl. A poszter itt valódi háttér: lehetséges helyszín, amit nemhogy zavar, erősít a világítás reflexfénye, s az a tény, hogy a poszter három irányban is a fénykép szélein „túl” nyúlik, más értelmezésre, mint a „helyszín”/ „díszlet” nem is ad módot.

Ezzel ellentétben a 2a képen a sárga folt, mint függöny konkrét értelmet nyer, s a poszternek a kép felső részén is látható a széle, határa: fölötte egy, az alapsíkhoz viszonyítva sötétebb, de keskenyebb kék sáv található. Ezt értelmezhetjük „mögötte” lévő síkként (falként) is, ekkor a sárga függöny mint — potenciálisan — a poszter előtt levő sík jelenhet meg: olyan függöny, melyet akár elé is lehetne húzni (gondoljunk a drapéria korábban emlegetett képvédő szerepére illetve a színház—mozi függönyeire). így a függöny — s persze a fal is — lehetséges „háttérként” működhetne s ezen értelmes téregyüttes így három változatát is nyújtja a főalakok „keretezésének”. Nem tekinthetjük így ezt a posztert másként, csak mint „képet a képben” — függetlenül attól, hogy esetleg „jelentéktelennek” mutatkozik látott részlete. Mint kép, nyilvánvalóan olyan jelentéssel bír, amit első közelítésben táj, kert, „természet”-jelölő funkciónak hívhatunk, s a párdarabnál (2b) is tapasztalt reflexek a ragasztáscsíkoknál itt a képtárgy jelleget erősítik. (Előző alkalommal inkább arra vihetnénk az értelmezést, hogy a kép készítője nem törődik különösebben a „háttér” díszletvoltának elleplezésével, nem törekszik tökéletes „mintha”-hatásra; a kiegészítő kelléktárgyak pl. fakorlát, fű a földön stb. hiánya is erre utal.)

Megtartaná a „kép a képben” jelentést ez a posztermegjelenés akkor is, ha valamelyik határoló eleme (a függöny vagy a felső /hátsó sík) hiányozna. S így, míg az egyik képnél (2a) a kép-a-képben jelenség az említett, hagyományos értelemben magyarázó fő témára utaló jelentést hordoz (pl. paradicsomi kert) addig a másiknál (2b) mint háttér, díszlet, színhely működik (egy szép táj — legföljebb: kertes ház). Természetesen a zárójeles asszociációk már a „házaspár” előtér/főtéma jelentéséhez kötődnek; más esetben ez változhat.

81