Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Molnár László: A lakosság véleménye a poszterkínálatról és a piac várható irányzata
Molnár László A lakosság véleménye a poszterkínálatról és a piac várható irányzata* Bevezetés Míg a levelezőlap, képeslap mintegy százéves múltra tekint vissza, a poszter a század második felének szülötte, legalábbis ekkor vált a lakásdíszítés általánosan ismert eszközévé hazánkban. Elterjedésének okai mögött a háború utáni nemzedékek avantgárd törekvései, a felfokozott — és az ipar által kielégített — újdonságok iránti érzékenység, a hagyományos formák és életstílusok tagadása éppúgy meghúzódik, mint a célszerűség, az esztétikum iránti fogékonyság, az általános életnívó és kultúrszint emelkedése. Feladatunk azonban nem a háttér, hanem a poszterek piacán kialakult helyzet elemzése, és főleg a kereslet élénkítésére alkalmas marketingeszközök meghatározása. Ezért kerestük fel és kérdeztünk ki 1100 családot, hogy rögzítsük a poszterekkel kapcsolatos tényeket, továbbá összegyűjtsük a véleményeket és szándékokat, amelyekből eddig nem ismert összefüggésekre és tendenciákra irányíthatjuk a kiadó figyelmét. A kereslet mélyebb megismerését szolgáló kérdezést egyetemi hallgatók folytatták le omnibuszmódszerrel 1985. február havában. A reprezentációt javítandó a fővárosban és több Pest megyei községben további interjúkat készítettünk, hogy az általánositáshoz megfelelő összetételű mintasokaságot nyerjünk. A minta foglalkozás szerinti összetétele a válaszadók foglalkozását reprezentálja, a többi ismérv szerinti eltérések mértéke már jelentékenyebb, de az adatok alapján az egyes csoportok közötti különbségeket megbízhatóan érzékelni lehet. 1. A poszterek kedveltsége, funkciója és állománya A kutatási megbízás megoldása szempontjából nagyon fontosnak tűnt, hogy vajon a magyar társadalom hogyan rétegezhető a poszterek iránti megnyilvánulás tetszés vagy elutasítás szempontjából. A kérdőív első kérdése a lakásdíszítésnek ezt a formáját minősítette. Az eredményeket a négy alapváltozó szerinti csoportosításban az 1. és 2. sz. táblázat mutatja be. A véleményekből az a fontos tény állapítható meg, hogy öt magyar felnőtt lakosból háromnak tetszik a poszter, egy elfogadja és egy pedig idegenkedik a faliképektől, vagy a lakásdíszítésnek ettől a formájától. A 63 százalékos tetszési hányados azt jelenti, hogy a háztartások többsége, közel kétmillió-háromszázezer háztartás tekinthető a poszterek potenciális piacának. Az elfogadók vagy közömbös véleményt alkotók 20% körüli aránya azt a réteget jelenti, amelyet meg lehet ugyan nyerni, de jóval nagyobb erőfeszítéssel mint az előző csoportot. A kifejezett nem tetszést kinyilvánítók aránya 17%-ra becsülhető. Sajátos összetételű ez a csoport, de a termék értékesítése számára különböző okokból indifferensek. Azok között, akiknek a poszter „nagyon tetszik”, nagyobb arányban fordulnak elő vidéki városi lakosok, szellemi foglalkozásúak és alkalmazottak. Határozottan felismerhető a fiatal korcsoport preferenciája és a nők viszonylagos többsége. Minden második megkérdezettnek gyakorlatilag tetszik a poszter, mint lakásdíszítő elem. Nyilvánvalóan ezek közül és az előbbi csoportból kerülnek ki döntő részben azok, akik rendelkeznek is poszterrel. Ezek aránya felvételünk szerint 37 százalék. Ez annyit * Részlet a Képzőművészeti Kiadó Vállalat által megrendelt, 1985-ben íródott tanulmányból.
