Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Peternák Miklós: Előtér és háttér a fotográfiában
nagyrészt az „őszi táj patakkal és híddal” névre keresztelhető fotóposzter zárja. A kép szélén kívül eső térből, felülről két narancsszínű, feltehetőleg műanyag vagy műnyag bevonatú fémlánc lóg le, mely talán hintát tart. Ezen ül a fiatal, mosolygó, fehér ruhában, fátyolban lévő hölgy, ölében színes gerberacsokorral, amiről ugyancsak színes szalagok csüngnek. Kék kezével a láncokat fogja, mindkét mutatóujja nyújtva, az egyik lábán lévő cipő orra is látszik. Bármennyire sok lehetőséget nyújtana a helyzet elemzése, ettől el kell tekintenünk. Utolsó elem, mely már kész képtárgyra Íródott, a szó szoros értelmében, a fényképész szignója — előtte a „fotó” kitélellel — arany színű ceruzával, a jobb sarokra, mintegy a padlószőnyeg fölé helyezve. (A szignó enyhén érinti a menyasszony szoknyáját, de nem lóg át a szőnyegek képviselte területről egyetlen másikba sem.) Fordítsuk figyelmünket először az őszi tájfénykép, valamint a padlószőnyeg találkozásának vonalára. Míg a kép bal oldalán azt vehetjük észre, hogy a „sárguló avart sodró patak” alsó széle kicsit felhullámosodott, ahogy a padlószőnyeghez ér, addig jobbra mint egy sötét sáv (árnyék) érzékelteti, keskeny „levegőréteg” választja el ezeket egymástól: a poszter nem érinti a szőnyeget, nem azon áll. Eddig még nem szóltunk arról a jelenségről, hogy a bal oldali szőnyeg/poszter találkozás a négyzetes kép horizontális síkjához képest emelkedő, ugyanakkor a jobb oldali pedig lejt: Tehát, mint ebből a térillúziót értelmezni képes szokás alapján kikövetkeztethető, a poszter a menyasszony által takart felületen „metsző” másik szőnyeg vonalával kiegészítve, olyan rombusz keletkezik, melybe a menyasszony a hintáról „lóg bele”, s melyet a képszélek lemetszenek.) Az a tény, hogy e” nőalak a fényképháttérből épp azt a területet takarja, ahol ez a töréstengely lehet, egyértelműen megadja az értelmezés irányát. Lényegtelen, hogy a poszter síkjának megtörése mi miatt történt valójában (statikai okok — oda van állítva, s így „magától” megállt; optikai — a lámpák nem tükröződnek a felületen; funkcionális — a hintát „tartja” valamiképpen, mintegy a rajta lévő fa egyik ágának lehetséges szerepét átvéve; esetleg kényszer — másként „nem volt hely” a teremben a felragasztásra; esetleg az egész egy nagylátószögű objektív miatti torzítás stb.) Lényeges, hogy ez, és épp ez a részlet nem látszik, míg a többi felület találkozásvonalainak „eltüntetésére” még a szándékot se fedezhetjük fel (pedig pl. kisebb képkivágással egyszerűen megoldható). A mintás padlószőnyeg és a tapéta ornamentikáján túl ez a tény nyújt igazi bizonyítékot arra, hogy az egész környezetet dekoratív, „síkdíszítő” mintának, ornamentikának tekintsük, ahol a különböző minták, színben is valamiféle összhangot mutatnak. Ezt erősíti az aranyszínű, növényi indaszerű szignó, mely a kalligrafikus törekvésen túl — ez ugyancsak értelmezésünk irányát erősíti — még inkább az arany rátétdíszek maradványaként fogható fel. A poszter nem „őszi tájat” kíván mutatni — ennek a hinta éppúgy ellentmond, mint az, hogy a valóságos térillúziót tűnik imitálni (pl. szobasarok). A fényképet készítő gép választott helye pedig elég rátekintést ad a — korábban alapként értelmezett — szőnyegekre, melyből a mintásnak a széle a poszter szélével szinte párhuzamos, a tapéta ugyancsak párhuzamos szélű a kép vertikális keretével. Ez a mértani kapcsolat a helyszín „valóságos” terének értelmezését zavarja meg, és erősíti a síkszerű, ornamentális hatást, mely a modellt mintegy körülveszi, de azonos síkban — a kép síkjában. 2 a/b kép A két kép közös elemzése azért lehet érdekes, mert a „helyszín” közel azonos: ugyanazon poszter előtt készültek az esküvői képek. Mégis, akár a két képet vizsgáljuk külön-külön, akár az előző például szolgáló képhez viszonyítva, minden alkalommal más értelmezéshez jutunk. Előző elemzésünkhöz hasonlóan itt is tekintsünk el annak — még oly vonzó — értelmezésétől, hogy a két pár egymáshoz képest „tükörkép”-szerű (míg az egyik fotón — 2a 80
